Szilágyi Judit, a szatmárhegyi orvosi rendelő asszisztense az első munkahelyéről ment nyugdíjba. Bár változtathatott volna munkahelyet, nem tette meg sohasem, és nem bánta meg döntését.

Szilágyi Judit az I–VIII. osztályt szülőfalujában, a Szatmárhegyi Általános Iskolában végezte, majd a Mihai Eminescu Líceumban érettségizett. Felvételizett a kolozsvári Gyógyszerészeti Egyetemre, de akkor túl sokan jelentkeztek, nem érte el a bejutáshoz szükséges osztályzatot. Nem mondott le az egészségügyről, a következő évben felvételizett a szatmárnémeti egészségügyi technikumba, ahova ösztöndíjjal jutott be. Ezt 1978-ban sikeresen fejezte be, és megkapta a kinevezést Szatmárhegyre. Ez volt az utolsó évfolyam, ami technikum volt, ősztől már megalakult az Egészségügyi Líceum.

„A szatmárhegyi orvosi rendelőben volt az első és az utolsó munkahelyem — hangsúlyozta Szilágyi Judit. — Az embert elgondolkodtatja, hogy mennyire jó az, ha szülőfalujában dolgozik egy olyan munkahelyen, ahol sok emberrel van dolga és mindenkinek elvárásai vannak vele szemben, hiszen mi lehetne fontosabb az egészségnél. Sikerült hamar megszokni ezt a munkát, sikerült beilleszkedni és úgy végezni a feladatokat, hogy azzal mindenki legyen megelégedve. Van egy barátnőm — jegyezte meg Szilágyi Judit —, aki elmondta, hogy ő nagyon szeret a tengerparton lenni, mert ott nem ismer senkit és nem kell köszönni senkinek. Én éppen az ellenkezőjét szoktam mondani: örülök annak, hogy Szatmárhegyen mindenkit ismerek, mindenkinek köszönhetek, mindenkivel elbeszélgethetek”.

Szilágyi Judit később elvégezte a gyógyszerészeti technikumot, dolgozott a gyógyszertárban is, majd egy ideig a fogászaton. Sohasem panaszkodott a körülményekre, de büszke arra, hogy amikor az orvosi rendelő épült, nyolcadikos tanulóként ő is részt vett gyakorlati órákon az építkezési munkálatokban.

„Több orvossal dolgoztam — folytatta visszaemlékezését az asszisztensnő —, az első Avasan Gyula, majd jött Parászka doktornő, Tarnovicz doktor úr, legutóbb Struţă doktor úr, nagyon jól együtt tudtam működni valamennyiükkel. Maradhatnék még nyugdíjasként is, de úgy érzem, szükségem van arra, hogy a nyugdíjas éveimet ne állandó munkával töltsem”.

Szilágyi Judit arról is beszélt, hogy milyen fejlődéseken ment át az egészségügy 1978-tól napjainkig. Az elején minden műszert helyben sterilizáltak, később jöttek az egyszer használatos injekciós tűk és fecskendők, ma már egyre több korszerű eszköz áll a rendelkezésükre.

„Gondoltam néha arra is, hogy jobb lett volna kórházban vagy klinikán dolgozni, de ma már úgy érzem, jól döntöttem, amikor itt maradtam — jelentette ki őszinte tekintettel Szilágyi Judit. — Itt lakom a szomszédban, ami előnyökkel és hátrányokkal is jár. Nagyon sokan ébresztettek fel éjszaka, hogy menjek beteghez, de ezért sohasem háborogtam, mert tudtam, hogy ez a hivatás ezzel jár.

Elek György