„Kiszáradt a tóból mind a sár, mind a víz…” — mondja a közismert nóta szövege. Az idei extrém száraz nyár nem kedvez semminek sem, kivéve talán a strandok üzemeltetőit. A természet kétségbeesett haláltusáját lehet nap mint nap nyomon követni. Az utóbbi két napban a közösségi média attól volt hangos, hogy a Kismajtény határában fekvő, több tíz hektáros tóban alig maradt egy kávéskanálnyi víz. Tapasztalatból tudom, hogy ez a valamikor soktonnányi halat kinevelő tó már több mint egy évtizede folyamatosan töltődik, iszaposodik. Volt, hogy sporthorgászattal töltöttem az időmet, a tó nyugati oldalán, a régi vármegye gátja felől dobtam be a csalimat, és már akkor több mint ötven méterre a parttól kevés vízbe és sok pocsolyába cuppant a szerelék. A tó igazából előtte is töltődött, iszaposodott, mert az egy állandó folyamat, viszont mostanra lett észrevehető a változás.

A madarak a legnagyobb vesztesek

A 105 hektáros tavat egyébként az utóbbi években egyre inkább benőtte a nád, amely nagyon sokféle madárnak biztosított búvó- és élőhelyet. Márk-Nagy János, az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) szatmárnémeti szervezetének vezetője, ökológus szakember lapunk érdeklődésére elmondta, hogy ha a vízszint visszaáll a régit megközelítő állapotához, a korábban ott fészkelő madarak is visszatérhetnek majd. „Az a legnagyobb probléma a víz elapadásával, hogy a madarakat éppen a költési időszakot követő fiókanevelési fázisban érte utol. Ilyenkor nem tudják megfelelően ellátni fiókákat, és elsősorban a saját életüket mentik. Inkább otthagyják a kicsiket, és más, kedvezőbb élőhelyet keresnek maguknak” — részletezte a szakértő, aki szerint az őrizetlenül maradt fészkekben nem sok esélyük van a madarak kicsinyeinek, ugyanis amíg a vizes, iszapos tómeder megvédi őket, addig a kiszáradt, szilárd talajon többféle ragadozó is képes megközelíteni a költési helyeket. A róka, a kóbor ebek és a többi éhes állat felkutatja és kirabolja a madárfészkeket. A vadon élő madarak amúgy mobilis jószágok, rövid idő alatt viszonylag nagy távolságokat képesek megtenni. Amennyiben nem találják megfelelőnek a majtényi tavat, elmennek a víztározókhoz és a nagyobb folyók árterületére. Ugyanúgy, amikor télen befagy a tó, kényszerből a Szamos közelébe vándorolnak, mert a folyóvizeken nehezebben képződik jégpáncél. „Ha már saját testükkel sem tudják annyira felkavarni a vizet, hogy annak teteje ne fagyjon be, továbbállnak, és a nyílt vízfelületeken koncentrálódnak” — fogalmazott Márk-Nagy. Amennyiben esetleg a nagy hidegben a Szamos is befagyna télen, akkor a vízi madarak még délebbre vándorolnak. Ugyanez történik velük a mostani extrém szárazság idején is, azonban ilyenkor kénytelenek hátrahagyni utódaikat. A fel nem nevelt fiókák miatt óriási hiány keletkezik a populációban, az elvándorlás negatívan érinti az egyes fajok reprodukcióját. Azok az egyedek, amelyek a mostani tókiszáradás miatt nem élik túl a kialakult rossz viszonyokat, már sohasem pótolhatók.

Messziről látszik a pusztaság

A kismajtényi tó egyébként uralja a környező tájat, messziről látszik, hiszen nagy kiterjedésű vízfelületről, illetve most annak szembetűnő hiányáról beszélünk. Akik naponta utaznak Nagykároly és a megyeközpont között, pontosan megfigyelhették a tó kiterjedésének folyamatos változásait. A legfontosabb okok a nem megfelelő tógazdálkodásban keresendők. Az ökológus szerint a mesterséges tavakat jól kidolgozott fenntartási stratégia alapján kell működtetni. „Nyár végén, ősszel leeresztik azokat, így az aljukon keletkezett iszap kiszárad. Az aljzatban található szerves anyagok, amelyek az aktív időszak során behullottak, oxidálódnak és lebomlanak. Tavasszal aztán ismét feltöltik vízzel a medret, és akkor már az említett szerves komponensek ásványosodott anyagokként lesznek jelen az ökoszisztémában. Ezek hozzá tudnak járulni a nagyobb produktivitáshoz, és a fitoplankton termelődésében segítenek, így a halaknak lesz elegendő táplálékuk” — vázolta a helyes tógazdálkodás alapjait a szakértő. Amennyiben nem eresztik le a vizet, rohadni kezdenek benne az aljzatba került szerves anyagok, ugyanis a folyamatosan víz alatt lévő tóban nem tudnak oxidálódni, az életet adó oxigén elfogy, és a folyamat során metán és kénhidrogén termelődik, ami mérgező az élővilág számára. Információink szerint a majtényi tó az utóbbi években nem volt leeresztve, így nem tudott kialakulni benne az egészséges biológiai körforgás. Továbbá a természetes és mesterséges eredetű tavak idővel feltöltődnek szerves és szervetlen anyagokkal. Amennyiben egy folyó táplálja a tavat, képes szervetlen anyagokat is a mederbe juttatni. A tavakat fenntartó vállalatok időnként a leeresztést követően ki kell kotortassák a tavak fenekét, különben azok elposványosodnak. Ehhez viszont komolyabb anyagi befektetés is szükséges. A feltöltődés egyik látványos jele, hogy a szóban forgó tavat nagy felületen kezdte el benőni a sás és a gyékény, amely mélyebb vízállásnál nem képes fennmaradni. 
Márk-Nagy elmondása szerint a feltöltődés összetett folyamat, amely során az említett növények kezdenek teret hódítani, majd pedig megjelennek a fásszárúak is, a tóban többek között elkezd nőni a rekettye, a fűz és a nyár is. Egyes madárfajok kedvelik a félig pocsolyás szakaszokat, a parti madarak kifejezetten jól érzik ott magukat, másoknak fontos a nádas rejteke. A teljes kiszáradás viszont egyik fajnak sem jó.

Visszafordíthatatlan folyamat

A tó nem megfelelő karbantartása miatt keletkezett, részleteiben visszafordíthatatlan folyamatokon a hosszabb, kitartó esőzés sem fog segíteni, ugyanis az elpárolgott mennyiséget nem lehet a felhőkből pótolni, és amennyiben hinni lehet az előrejelzéseknek, nem is várható hosszan tartó csapadékpótlás. A megoldás a hathatós és költséges beavatkozás lehet. A Kraszna folyó vízhozama normális körülmények között is alacsony, hiába folyik a tó közvetlen közelében, nem lehet minden vizet átszivattyúzni belőle, ugyanis ez a folyó alsóbb szakaszain vágná gallyra az ökoszisztémát. Emellett nemzetközi határvízi egyezmény szabályozza azt is, hogy Romániából mennyi az a minimális vízhozam, amelyet egy folyón át kell engedni. A szárazság szempontjából a kis vízfolyások a legsérülékenyebbek, a nagyobbak könnyebben átvészelik a természet kihívásait. A Kraszna azért is érzékeny ebből a szempontból, mert az egykori Ecsedi-láp lecsapolása miatt komolyan beavatkoztak a folyó természetes medrébe, és amit ma látunk, az tulajdonképpen egy ásott kanális, vízterelő, nem pedig a klasszikus értelemben vett folyó. A kiegyenesített meder veszélye, hogy nincsenek benne természetes, nagyívű kanyarulatok, amelyekben kialakulhatnak mélyebb gödrök. Ezek jelenléte azért fontos, mert bennük a kisebb vízállás alkalmával is meggyűlik a víz, és búvóhelyül szolgálnak a halak számára.

Egyes halfajok megúszhatják

A tó esetében azoknak a halfajoknak van esélyük átvészelni a minimális vízállást, amelyek az iszapban is jól érzik magukat. Jelentős állomány viszont ilyen körülmények között nem maradhat fenn. Az iszapos gödrökben, a híg pocsolyákban a csíkfélék tudják a leginkább átvészelni a szárazságot, ezek viszont az egykori láp klasszikus élőlényei, nem telepítettek, csak természetes úton kerülhetnek a tóba. A ponty, amelyet ilyen horgászhelyekre telepíteni szoktak, jól bírja ugyan a meleget és az oxigénszegény környezetet, de víz nélkül esélye sincsen. Az ezüstkárásznak inkább van esélye az életben maradásra a sekély pocsolyákban.
Szerdán Majtény község vezetősége, a megyei prefektúra küldötte és a vízügyi igazgatóság megbízottja is kilátogatott a helyszínre. A település elöljárója a sajtónak elismerte, hogy a tó a rossz menedzselés miatt is kerülhetett a mostani áldatlan állapotába. A madárvilága miatt védett területet bérbeadási szerződés alapján egy külföldi illetőségű vállalkozó működteti, aki szombatra érkezik majd a helyszínre. A tervek szerint hétfőn fog majd tárgyalni a prefektúra megbízottaival, hogy megoldást keressenek a kialakult problémára.
Az alacsony vízállás egyébként már a korábbi, csapadékmentes nyarakon is jellemző volt a kismajtényi tóra, így a jelenség nem egyedi. Azt viszont tegnapi helyszíni látogatásunkkor láttuk, hogy a szomszédos, két kisebb tóban bőségesen van még víz, így annak a tulajdonosa biztosan más módszertant alkalmaz a tógazdálkodásban.
Végh Balázs