Rögtön a főbejárat után négy élő szobor várja a fesztiválozókat.

A hús-vér „emberalkotások”, nem nagyravágyók, a legapróbb anyagi támogatásért is pózt változtatnak. Mindezt annyira hatásosan teszik, hogy engem is elkapott a hév és amennyiben le nem állít Bobby barátom, könnyen legatyásodhattam volna.

Továbblépve elérkeztünk a nagyszínpadhoz, ahol már elkezdte koncertjét a Kistehén zenekar. Meglepődve tapasztaltuk, hogy nagyon kevesen lézengtek a színpad előtt. A kicsiny „nézősereg” viszont nagyon lelkesen bulizott a magyarországi együttes slágereire, s időközben egyre többen csatlakoztak hozzájuk.

A koncert végére pedig tetőfokára hágott a hangulat, a nagyérdemű több alkalommal is visszatapsolta az igazi fesztiválzenét játszó formációt.

Eközben a Janisland kisszínpadán a Kanadából érkezett Lemon Bucket Orkestra koncertezett. A balkán-klezmer-roma-szuper-parti együttes egyébként 2010-ben alakult, lehet furcsán fog hangzani, de egy vietnámi vendéglőben. Nemzetközi zenekarnak is nevezhetjük őket, hiszen több nemzetiségű muzsikus is megtalálható benne a Kelet-európaiaktól kezdve az amerikai kontinensről származottakig, de mégis eredeti balkán zenével kergették őrületbe a közönséget.

A Lemon Bucket Orkestra egyébként éjszaka 2 órától újból elfoglalja a szűkös színpadot, koncertjüket mindenkinek ajánlom a figyelmébe.

Egyelőre ennyi. Azt hiszem járok egyet további érdekességeket kutatva. Később jelentkezem.