Tegnap az egyébként késő ősszel esedékes parlamenti választások előrehozásáról állapodott meg a kormányfő és az államfő, csak az nem derült még ki, hogyan is gondolták ezt elérni.

Ismét precedens nélküli lépésre készülnek — Románia modern kori, azaz három évtizedes történelmében ugyanis még nem volt példa az előrehozott parlamenti választásokra. „Mumusként” (akár fenyegetés, akár riogatás formájában) természetesen már sokszor elhangzott az előrehozott választások lehetősége, ám most úgy tűnik, idén a gyakorlatban is megvalósul, tegnap ugyanis Ludovic Orban miniszterelnök megállapodott Klaus Iohannis államfővel a parlamenti választás előrehozásáról, melyet a májusi vagy júniusi helyhatósági választásokkal egy időben vagy ahhoz közeli időpontban terveznek lebonyolítani. „Románia elnöke és jómagam úgy határoztunk, hogy az lesz a legjobb Románia számára, ha előrehozott választásokat tartunk” — fogalmazott Orban a Cotroceni-palotából való távozásakor. Kijelentése több mint helytálló, hiszen az ország a kisebbségben lévő, nemzeti liberális kormányával és szociáldemokrata parlamenti többségével papírhajóként hullámzik a politikai instabilitás tengerén; a legtöbb kormányhatározatot szinte azonnal megtámadják az alkotmánybíróságon, vagy olyan módosításokat eszközölnek (lásd a gyermeknevelési pótlék összegének emelése), amelyeknek gyakorlatba ültetését a kormány nem tudja kivitelezni. Félreértés ne essék, mindezt a kölcsön kenyér visszajár elv alapján teszik. Szóval szükség van a stabilitásra, szükség van arra, hogy az országot a parlamenti többség által elfogadott, támogatott kormány vezesse — ehhez pedig szükség van az előrehozott parlamenti választásokra.

Az már más kérdés, hogyan tudják előre hozni a választásokat, hiszen az Alkotmányban feketén-fehéren meg vannak határozva ennek lépései (a kieszközölés módjáról Orban titokzatoskodva annyit nyilatkozott: „Nem fogom felfedni, hogy milyen stratégiában állapodtunk meg.”). No meg arról sem (lenne) szabad megfeledkezni: semmi „garancia” nincs arra, hogy a választásokat követően nem szerez ismét parlamenti többséget a Szociáldemokrata Párt, elnyerve a kormányalakítás jogát. Persze ez is (egy másfajta, de) politikai stabilitást jelentene az ország számára.

Az Orban-kormány most „béna kacsa”

A nemzetközi politikai nyelvezetben és életben használatos „béna kacsa” meghatározás bár egyesek számára kissé sértőnek tűnhet ugyan, de jól érzékelteti azt az állapotot, amikor a víz színén lévő kacsa haladna ugyan, de nem tud, mert lábai, de még a szárnyai is meg vannak kötve — és jól jellemzi az Orban-kabinet helyzetét is: kormányon van ugyan, ám kormányozni nemigen tud, hiszen nem áll mellette parlamenti többség, és a felaprózott, kilenc frakcióval rendelkező parlamentben szinte lehetetlen a fontos döntéseket meghozni. A nehézkes egyeztetések áthidalásaként egy sor döntést parlamenti vita nélkül, úgynevezett kormányzati felelősségvállalással léptetnek hatályba, ám ezzel sérül a demokrácia (arról már nem is szólva, hogy a konstruktív parlamenti vitáknak szoktak azért pozitív hozadékaik is lenni). Ilyen áldatlan körülmények között már tavaly ősszel felmerült az előrehozott parlamenti választások lehetősége, megoldásként arra, hogy a béna kacsa mozgóvá váljon. Természetesen a választások előrehozásában sincs a politikai pártok között konszenzus, értelemszerűen a nemzeti liberálisok az egyetlen járható útnak tartják, ami az ország politikai stabilitásához vezet, teljes mellszélességgel támogatja ezt az USR–PLUS alakulat, az ALDE még vacillál, az RMDSZ pedig változtatott október eleji álláspontján, s most már nincsenek fenntartásai az előrehozott választással kapcsolatban, míg a PSD értelemszerűen vehemensen tiltakozik ellene. Ilyen konjunktúra övezte Ludovic Orban miniszterelnök és Klaus Iohannis államfő tegnapi egyeztetését, amelyen megállapodtak a parlamenti választások előre hozatalában. A kérdés már csak az: hogyan? Az Alkotmányban foglaltak szerint ugyanis az államfő akkor oszlathatja fel a parlamentet, és írhat ki előrehozott választásokat, ha az első kísérlettől számított 60 napon belül két egymást követő kormányalakítási kísérlet megbukik a parlamentben. Ehhez azonban előbb a jelenlegi Orban-kabinetnek kellene megbuknia. Ez pedig két módon lehetséges: a miniszterelnök lemondásával vagy egy sikeres bizalmatlansági indítvánnyal. Enyhén elképzelhetetlennek tűnik, hogy Ludovic Orban lemondjon, mint ahogy a bizalmatlansági indítvány sikere is kérdéses — még akkor is, ha előtte meggyőző munkás tárgyalásokat folytatnak a politikai pártokkal. Erre egyébként konkrétan is utalt Orban, kijelentve: kijelölt egy tárgyalócsapatot, amely egyeztetéseket folytat majd a témáról a parlamenti pártok képviselőivel, ám azt nem árulta el, mikor indítják el a folyamatot. A bizalmatlansági indítvány sikeressége, a választások előrehozása azonban még így is kérdéses, hiszen sok olyan képviselő és szenátor ellenzi, aki nem biztos abban, hogy újabb mandátumhoz jut, ezért a titkos szavazáson a jelenlegi kormányoldalon sem zárhatók ki meglepetések. „Ez egy politikai sakkjátszma, és valóban könnyen megtörténhet, hogy egyes nemzeti liberális honatyák is megvétózzák — de ha felelősen, valóban felelősen gondolkodunk, akkor nem azt kell nézni, hogy két, három vagy négy hónapig pár parlamenti mandátummal több van, hanem hogy az országnak kormányra van szüksége. Egy évet már elvesztegettünk, előrelépés helyett egy helyben topognak a fontos dolgok, s ezt az áldatlan állapotot nem lehet még egy évig elhúzni — pontosabban el lehet, de az nagyot üt majd vissza” — fogalmazott megkeresésünkre Turos Lóránd szenátor. Mint kifejtette, az előrehozott választások, akárcsak a többi politikai alakulat, az RMDSZ számára is lerövidítenék a felkészülési periódust, de „mi állandóan fel kell legyünk és fel is vagyunk készülve. Az emberek bizalmat szavaztak az RMDSZ politikájának, és mindent megteszünk ennek a bizalomnak a megőrzéséért. A honatyajelöltek állítása, mint harminc éve mindig, egy demokratikus belső választás nyomán fog megtörténni, s bár vitathatatlan, hogy a választások esetleges előrehozott időpontja felpörgeti az eseményeket, a két hónapnyi előkampány és egy hónapnyi kampány változatlanul megmarad. S legyünk őszinték: az utóbbi egy évben az egész ország folyamatosan kampányban van” — mondta.

Szabó Kinga Mária