Színvonalas előadás-sorozat zárásaként kolozsvári előadók szolgáltak vasárnap a szatmárgörbedi református gyülekezetben, az esemény lelki és szellemi feltöltődést kínált a hívek számára.

A reformáció nagyjai címmel az elmúlt hónapokban előadás-sorozatot hallhatott Szatmárgörbed református népe. Vasárnap, az előadás-sorozat záróakkordjának is számító alkalmon kolozsvári dékán, esperes és történelemtanár is érkezett a gyülekezetbe, hogy lelki és szellemi töltekezésben részesítse a gyülekezetet.

Vasárnap 11 órától Király Lajos, a Szatmári Református Egyházmegye esperese hirdette az Úr szavát János evangéliuma 21. részének első 14 verse alapján. A prédikátor bátorítva elmondta: Jézus tud a semmi élethelyzetekből is áldást kihozni, miképpen azt a tanítványok életében is tette. Ővele újra újat tudunk kezdeni. Ilyen újrakezdési lehetőséget kaptak az emberek ötszáz esztendővel ezelőtt Istentől a reformátorokon keresztül, és ezt adhatja Ő ma nekünk is.

Kürti Tamás házigazda lelkipásztor köszöntötte a jelenlévőket, majd átadta a szót dr. Lukács Olgának, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Református Teológiai Kara dékánjának. Az előadásban a református nagyasszonyokról, Lorántffy Zsuzsannáról, Bornemissza Annáról és Lónyai Annáról esett szó. A nagy reformátor férfiak mellett nőkre is szükség volt, és ők is sokat tettek a reformációért, a misszióért, a gyülekezeti munkáért. Mitől lesz valaki nagyasszony? — tette fel a kérdést a dékán asszony. Akkor, hogyha kegyes és bölcs, és ezt minden szinten gyakorolja. Ez áldás lehet a „mikroklímánkra”, a „mikroorganizmusunkra”, azaz a családra és a „makroorganizmusunkra”, vagyis a gyülekezetre és nemzetünkre, népünkre.

Ezt követően Póti Eduárd történelemtanár vette át a szót, aki attól a kérdéstől, hogy mi a reformáció, átvezette a gyülekezetet addig, hogy miként tudják azt a saját életükben hasznosítani. Az elődöktől van mit tanulnunk, éppen ezért fontos, hogy ne csak őseink legyenek, hanem hőseink is, akiknek a példájából erőt tudunk meríteni — figyelmeztetett az előadó, aki hangsúlyozta továbbá, hogy az igehirdetés nemcsak a szószéken, hanem életvitelünkben is meg kell hogy nyilvánuljon.

Az igehirdetésben és az előadásokban is kitűnt, hogy nem elérhetetlen a reformátorok életpéldája, hanem igenis élhető, azaz nemcsak a történelem hősei, hanem mi is lehetünk „nagyok”. Az istentiszteletet követően Józsefházán szeretetvendégséget tartottak, az eseménysorozatot a Reformáció Emlékbizottság és a Communitas Alapítvány támogatta.