Október 25-én, a román hadsereg napján, ami Románia hivatalos álláspontja szerint Nagykárolyhoz kötődik, minden évben részt vesznek a nagykárolyi megemlékezésen magas ragú román politikusok; ha választási kampány van, akkor többen is. Ilyenkor az államfő, a miniszterelnök, pártelnökök vagy az aktuális választások jelöltjei elvegyülnek néhány percre a választópolgárok között, és szokás szerint megteszik a maguk választási ígéreteit. Így megy ez már közel harminc éve, politikusok és ígéretek váltják egymást, a lakosság körében pedig már nem csak az elégedetlenség uralkodik el egyre mélyebben, nem csak az elégedetlenség növekszik, hanem milliók hagyják el az országot. A román politikusok mindig tudtak ígérni, de nem arról híresek, hogy betartják az ígéreteiket. Sokkal inkább jellemző rájuk az átállásra való hajlam, az új helyzethez való alkalmazkodás képessége.

Október 25. is a román átállás napja. 1944-ben a román hadsereg szovjet szövetségeseivel ezen a napon megszállta egész Erdély területét, ebben az időszakban folyamatos atrocitások és megtorlások sorozata érte a magyarságot. A diplomáciai bonyodalmak és tiltakozások hatására az 1944 őszi román atrocitások fő felelőseit 1945 áprilisában Brassóban katonai bíróság elé állították. Május 2-án Olteanu kapitányt távollétében életfogytiglani, két alvezérét három-három év börtönre ítélték. További bűntársaik két hónaptól öt évig terjedő börtönbüntetéseket kaptak. A háború után nem került sor az áldozatok kárpótlására vagy hivatalos rehabilitálására. A meggyilkoltak hozzátartozói sem részesültek a hadigondozottakhoz hasonlóan járadékban. A magyarellenes atrocitások egészen az 1990-es évekig tabutémának számítottak, de a románellenes háborús bűnök emlékezete is szigorú állami, ideológiai kontroll alatt maradt.

A hivatalos román történetírás szerint 1944. október 25-én a szovjet-román hadsereg felszabadította Nagykárolyt a német-magyar uralom alól. A tankönyvek is úgy tanítják, hogy Nagykároly volt az utolsó település az országban, amelyet a hősi román hadsereg felszabadított, mielőtt továbbvonult volna a fasizmus legyőzéséért.

A román hadsereg napja a magyar közösség megalázása. 1944. október 25-re magyar és román nem emlékezhet ugyanúgy. Itt is lehetett volna közös pontot találni, de nem ezt választották. Október 25. ugyanúgy hazugságon alapul, mint december 1. Észak-Erdélyt 1944-ben a Vörös Hadsereg foglalta el, nem a román. A szovjet erő nélkül nem jutottak volna előre. Az erdélyi magyarok katasztrófaként, és nem felszabadulásként élték meg azokat a hónapokat. 1944. október 25-én a rablás, a gyilkolás, a nemi erőszak érkezett meg Nagykárolyba.

Tegnap is — választási kampány lévén — az államfőjelöltek seregszemléje volt Nagykárolyban. Valamennyien jobb életet és megbékélést ígértek. Még a magyarokkal történő megbékélésre, együttműködésre is utaltak. De mi, magyarok nagyon jól tudjuk, hogy az ígéretekben nem szabad hinni. Valódi megbékélés csak akkor lesz, ha a román állam a magyarokat nemzetként, és nem kisebbségként fogadja el abban a százéves országban, amelynek jelentős részén már ezer éve élnek magyarok.