Valahogy egyszer el kellene érni a jelenbe.

Az ember — nem tudni, miért — valahogy mindig a múltban bolyong, kutat, keres, próbálkozik. Mindig a múltból merít, a múltra épít, a múlt folytatója kíván lenni, az idősebbek pedig szüntelenül arra nevelik a fiatalokat, hogy ne szakadjanak el a gyökerektől. Ez mind így van. A múltat valóban nem szabad megtagadni, a gyökerektől valóban nem szabad elszakadni, a múltat meg kell ismerni, a folytonosságot meg kell tartani, de sohasem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy élni csak a jelenben lehet. A múlt lehet támpont, de nem lehet folyton bele kapaszkodni, folyton csak hátrafelé nézni.

Gyakran halljuk — főként az idősebbektől —, hogy régen más volt, régen szebb és jobb volt; a szebbnek és a jobbnak az volt az oka, hogy régebben a panaszkodók fiatalabbak voltak. Nem gondolnak arra, hogy csak a jelenben lehet jobbá tenni a világot. A mára megszépült múltat akkor, a jelenben kellett volna úgy megélni, hogy akkor legyen szép és jó, mint ahogy a mát is most kellene úgy megélni, hogy szép és jó legyen.

Valahogy egyszer el kellene érni a jelenbe.

Meg kell tanulni úgy megélni a jelent, hogy ne legyen semmi a múltban, ami szebb és jobb, mint a jelen. Ez egyformán érvényes kell legyen egyéni és közösségi életünkre.

A huszonegyedik században egyre többen igyekeznek közösségen kívüli életet élni, míg olyanok is vannak, akik a közösségen kívülről próbálják befolyásolni a közösséget. A legtöbben a jövőt akarják szebbé tenni a múltra építve, mintha a jelen nem számítana, nem lenne fontos. Mintha a jelen csak egy ugródeszka lenne múlt és a jövő között. A jelen egy nagyon szűk intervallum, hamar a múltba siklik, s utána lehet mondani, hogy szép volt, de újra átélni nem lehet, mert ami utána következik, az már egy újabb jelen, ami szintén elmarad.

Valahogy egyszer el kellene érni a jelenbe.

Egyszer el kellene kezdeni a jelennek élni, megbecsülni, kihasználni a mát, megélni annak pillanatait. Hogy ne folyton az egyéni és a közösségi múltunkat dicsőítsük vagy sirassuk el, ne csak folyton rohanjunk, küzdjünk azért, hogy a jövő szebb legyen, hanem éljünk a mában.