Csütörtökön a Lankadatlanul idei utolsó meghívottja volt Simon János a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet tanára, aki a Kolozsvár-Bulgáriatelepi Református Egyházközség lelkipásztora is. Miért nehéz megbocsátani? Erre a kérdésre adott választ az előadó. Nehezen bocsátunk meg, mert félünk a fájdalomtól, félünk a felvállalástól és nincs rá mintánk. A mindennapi életből hozott fel példákat az előadó, a gyülekezet feszülten és koncentráltan figyelt, ugyanakkor az is érződött, hogy nem semleges számukra a téma.

„Mi az, ami segít? Ha látom, hogy a megbocsátás megküzdés önmagammal, ha látom, hogy a megbocsátás nem csak döntés, hanem folyamat és elfogadom, hogy egyszerre megigazult és bűnös, áldozat és tettes is vagyok. Mindannyian kegyelemre szorult bűnösök vagyunk. A megbocsátás döntés, de nem vagyunk egyedül ebben a folyamatban.” — fejtette ki.

Az előadás után többen kérdésekkel fordultak az előadóhóz. A Lanka Duó együttes témához illő dalokkal hangolt az előadásra, és mélyítette el az annak üzenetei: „…Homokba kell írni a szót, ami annyira fáj. Hagyni kell, hadd vigye a szél! Homokba írni a bűnt, amivel megbántott más. Mielőtt megjegyezhetnéd. És oda kell menni, megölelni, Akkor is, ha nem te vagy a hibás! Odamenni, esélyt adni, Elengedni minden tartozást!…” (Pintér Béla)

„Kívánjuk mindannyiuknak a megbocsátás képességét, erőt a megbocsátásra! Elnézést kívánok!” – zárta le e szavakkal az idei utolsó Lankadatlanult a szervező Rácz Ervin lelkipásztor.

Rácz Ervin

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!