A szatmárnémeti 10-es Számú Általános Iskola meghívására magyar nyelven oktató tanítók és tanárok vettek részt azon a kétnapos, Erdődhegyen megrendezett képzésen, amit Vad Zoltán nagyváradi élménypedagógus irányított. Az alábbiakban vele beszélgettünk.

— A tanulási motiváció kapcsán kulcsfontosságú az élmény jelentősége a tanulási folyamatban. Ha a tanulás érzelmileg és intellektuálisan élményt jelent, akkor nő az ismeretek befogadásának intenzitása és mélysége. Így a tanulás nemcsak örömtelivé, de hatékonyabbá is válik. Milyen módszereket kell alkalmazniuk a pedagógusoknak, hogy a tanulás valóban örömteli és hatékony legyen?

— Ezt minden pedagógus maga dönti el annak függvényében, hogy mi a végső cél, illetve a gyerekek mit igényelnek. Ebből az is következik, hogy a pedagógus módszertárháza nagy és főleg rugalmas kell hogy legyen. A módszerek nem különálló egységek, rengeteg átjárhatóságot lehet bennük felfedezni. Csak a pedagógus kreativitása szab határt annak, hogy egy adott cél elérése érdekében milyen módszert vagy módszereket alkalmaz. Az élménypedagógia a tapasztalati tanulás módszerét veszi alapul: tapasztald meg, éld át, csináld még jobban. De a cél mellett nagyon fontos az út is, ami oda vezet. A kudarcból is nagyon sokat lehet tanulni. Az egyedüli feltétel, hogy soha nem szabad feladni.

— Az Erdődhegyen megrendezett képzésen milyen csoportos együttműködésben vettek részt a jelenlévők, milyen élményekben és ismeretekben gazdagodtak?

— Az elején egy gyors felmérést követően kiderült, hogy a résztvevők többsége még nem vett részt élménypedagógiai képzésen. Többségében tanítónők voltak jelen a tréningen, ezért a játék módszerét mindenki ismerte. Energetizáló foglalkozásokkal kezdtük, ami a feloldódást, a ráhangolódást segítette elő, de ugyanakkor a következő foglalkozásokra is felkészítette a résztvevőket. A célom az volt, hogy olyan foglalkozásokat mutassak meg, amelyeket később — akár egy az egyben is vagy módosítva — a résztvevők is felhasználhatnak az óráikon. Fokozatosan haladtunk a mélyebb, több tervezést igénylő foglalkozások felé. Az egyszerű játékok után az egyre több kihívást jelentő foglalkozások következtek, amelyeken nemcsak az egyén, hanem a csoport sikere is célként lebegett a résztvevők előtt. Példaként említeném meg, hogy az elején labdák segítségével egyéni koncentrációjavító játékkal kezdtük, majd jöttek a két-három személy együttműködésén alapuló foglalkozások, a tréning vége felé pedig már az egész csoportnak együtt kellett működnie a siker érdekében.

— Az élménypedagógia kiemelt célja a közösségépítés, az érzelmi intelligencia és a szociális kompetenciák fejlesztése. Milyen eredményeket lehet elérni ezen a téren két nap alatt, milyen alapokat lehet lefektetni, amelyekre a pedagógusok építhetnek majd?

— Az élménypedagógiai foglalkozásokban azt szeretem igazán, hogy mindenki önmagát adhatja. Ez első ránézésre nem is olyan egyszerű. Fontos, hogy a pedagógus megtalálja önmagát, ismerje a korlátait, és soha ne adja fel. Az élménypedagógia nemcsak a gyerekekre hat, hanem a foglalkozást vezetőre is. A legegyszerűbb játéknak is lehet mély tartalma mindkét fél számára. A tréning két napja elég volt arra, hogy mindenkit elindítson egy úton saját maga felé. Erre már lehet építeni, ami alatt azt értem, hogy a pedagógus ettől kezdve a legegyszerűbb játékot is más szemmel látja majd. A két nap alatt megtapasztaltuk, hogyan kell felépíteni egy élménypedagógiai foglalkozást. Fontos a jó tervezés mellett a kivitelezés, de a legfontosabb a foglalkozást követő feldolgozás. A feldolgozást azért hangsúlyozom ki, mert a résztvevőkben ekkor ülepszik le a tapasztalat nyújtotta élmény.

— Az élménypedagógiai foglalkozások mindig csoportban zajlanak, a pedagógusok viszont külön-külön alkalmazzák azokat az osztályokban. Ezt úgy is érthetjük, hogy egy csoportjáték élményeit a pedagógus továbbviszi az osztályba?

— A csoport azért fontos, mert játszani is sokkal élvezetesebb és érdekesebb, ha többen vagyunk, s ez így van az élménypedagógiai foglalkozásokon is. A pedagógusnak is szinte gyerekként kell először átélnie egy játékot, hogy amikor alkalmazza, tudja, mi megy végbe a gyerekekben. Egy játékot, módszert könyvekből is meg lehet tanulni, de az sosem lesz olyan sikeres, mint amikor a pedagógus korábban át is élte azt. Nagyon leegyszerűsítve azt mondanám, hogy egy pedagógus soha ne felejtse el, hogy valamikor ő is gyerek volt.

— A közösségi élmény alapvetően befolyásolja az egyének fejlődését, tanulási tempóját, önértékelését, szubjektív jólétérzését. Hogyan tudja átadni ezeket az élményeket a pedagógus a tanítványainak?

— Sok pedagógus esik abba a hibába, hogy megpróbál minél több információt a gyerekekbe préselni, ez főleg nagyobb korosztályokra igaz. Soha nem szabad elfelejteni, hogy bármilyen jól sikerült is egy lecke vagy egy óra az osztályban, a gyerekek nagy valószínűséggel el fogják felejteni az átadott információt, de ha élményt is átadunk, arra mindig mindenki emlékezni fog. A játékosság, az ötletesség, a kreativitás, az újszerűség mindenképpen megragadja a gyerekeket. Fontos az is, hogy amennyire lehet, egyénre szabjuk a feladatokat, bár ez nagy létszámú osztályokban nagyon nehéz.

— Milyen tapasztalatokat szerzett az erdődhegyi foglalkozásokon, lesz-e folytatás Szatmár megyében?

— A legnagyobb örömömre nagyon értékes emberekre találtam az erdődhegyi csapatépítő tréningen. Lehetett érezni, hogy a résztvevők zöme jó ideje együtt dolgozik. Így nekem is jóval könnyebb dolgom volt, magasabb szintre emelhettem az alkalmazott feladatokat. A foglalkozásokon én is rengeteget tanultam, igazi élmény volt számomra is. Először voltam Szatmár megyében, de bármikor visszajönnék.

Elek György