Ugyancsak változatos programok és foglalkozások jegyében telt ez a nyár is a csedregi BuKi Ház kedvezményezettjei, illetve a községbeli gyerkőcök számára, amelynek megkoronázásaként a zárónapon nyeregbe pattanva motorozhatták körbe a települést.

A megszokottnál is nagyobb a nyüzsgés a csedregi BuKi Ház kerthelyiséggé átalakult udvarán — Stefan Zell vigyázó pillantása alatt hatalmas üstben rotyog az ünnepi bográcsos, kicsi medencében hűlnek az ásványvizek, üdítők, pattog a láng a botkenyérsütő helyen, a kapu mellett kinyitott Moto-bár „pultja” mögött többen is ügyeskednek, kínálva a jelképes összegért kapható hűsítő limonádét, frissen sült gofrit, botkenyeret, s a gyermekseregből percenként szalad ki egy-egy kisebb csapat, újra és újra megcsodálni a ház előtt csatasorban leparkolt motorkerékpárokat. Hiszen az Eagle Bikers motorosai idén is örömmel vállalták, hogy különlegessé tegyék az öthetes BuKi-nyár zárónapját, a csillogó-villogó csodák nyergében egy-egy gyerkőccel, kamasszal csapjanak egy kört a településen, a motoros lányok pedig szebbnél szebb mintákat fessenek nemcsak az arcokra, de karokra, vállakra is. „Esemény- és élménydús hetek vannak a hátunk mögött, egyre ismertebb és népszerűbb a három évvel ezelőtt útjára indított programsorozat, amely összesen több mint 150 gyermek számára töltötte meg tartalommal a nyári vakáció napjait” — mondja az ötletgazda Rus Szabina. A 6–16 év közötti, hátrányos helyzetű roma gyermekek, valamint a csedregi és kökényesdi gyerkőcök számára szervezett BuKi-nyárnak híre ment, nagyon sokan jelentkeztek idén is, aminek a szervezők csak örvendenek, hiszen a roma gyermekek integrálásának egyik fontos része a közös szórakozás, játszás és foglalkozások. De híre ment a pedagógusok körében is, és a helybéli tanerők mellett (akik eddig is teljes mellszélességgel álltak minden BuKi-kezdeményezés, esemény mellé, önkéntesen vállalva a nyári programokon való felügyeletet, gyakorlást) Avasújvárosból, Szatmárnémetiből, de még Nagykárolyból is érkeztek segítők, illetve szintén komoly segítséget jelentett a Németországból érkezett „praktikáns”, azaz Lucas és a roma pasztorációra „szakosodó” Májer Nándor harmadéves teológushallgató, aki főként a játszva tanítást-tanulást mélyítette el. „Nem unatkozott senki ebben a július 29-től augusztus 30-ig tartó öt hétben, minden napra jutott valami érdekesség — megtanulták a csörögesütés fortélyait, levendulás bioarckrémet készítettünk, a körömápolás fontosságáról és a manikűrözés fortélyairól tanultak, zumbáztunk, fociztunk, bicikli-faluralit rendeztünk, idén is ellátogatott hozzánk Szatmárnémetiből Gemma nővér, akivel bádogdobozokból ceruzatartót készítettünk, no meg papírsárkányt, befőttesüvegekből asztali díszeket, só-liszt gyurmából színes ajándéktárgyakat, üres pillepalackokból ötletes, függő virágtartókat, de bűvészkedtünk is, fából készült színes pörgettyűket barkácsoltunk, összegyűjtöttük az út szélére, árokba elhajigált szemetet a faluban, elkirándultunk Halmihegyre, ahol egy méhészetet is felkerestünk, és Szatmárnémetibe is (igen, sok gyermek számára nagy kirándulásnak minősül Szatmárnémetibe eljutni…), ahol a Tűzoltótorony és a múzeum mellett a könyvtárba látogattunk, ahonnan az olvasni tudók meséskönyveket kölcsönöztek ki. Még nekünk, felnőtteknek is különleges élmény volt a mesedrámanap, amikor gipszmaszkokat készítettek, amiket aztán megszáradás után kifestettek, valamint a Barangolás a mesék birodalmában, amelynek keretében plakátokat rajzoltak egy-egy meséről, illetve a mese szereplőit és fakanálbábukat készítettek. Persze nem kisebb sikere volt a közlekedési napnak sem, amely során közlekedési táblákat készítettek, amiket aztán fel is állítottunk, s úgy gyakoroltuk a szabályos közlekedést” — sorolja Marcu Gréta.

A BuKi-nyár véget ért ugyan, de a következő hetek sem telnek majd eseménytelenül, hiszen készülnek az iskolakezdésre, méghozzá két vonalon: egyrészt befőzik a télire való lekvárokat, savanyúságokat, természetesen a gyerkőcökkel közösen (iskolaidőben a kedvezményezett gyermekek reggel a BuKi-házba mennek otthonról, ott reggeliznek, majd a tanítást követően ott ebédelnek és tanulnak, de ott fürdenek, kapnak tiszta ruhát, mossák ki a koszosat, ugyanis sokuk számára sem a családi, sem a lakhatási körülmények nem teszik lehetővé ezeket az alapvető dolgokat). Másrészt úgymond elméletben is felkészülnek a tanévre a szabályok átismétlésével — az iskolát most kezdő kicsiket a nagyobbak veszik szárnyaik alá és tanítják —, és „nagyon sokat fogunk beszélgetni az iskolai hiányzásról. Alapszabályunk ugyanis: aki nem megy iskolába, az azon a napon a BuKiba sem jöhet — meg kell tanulni a rendet és a fegyelmet is, ami persze sokuk számára egy teljesen új és ismeretlen valami; viszont a rendszeres BuKiba járók nemcsak tanulásban, de magatartásilag, viselkedésileg is teljesen másképp fejlődnek.

Szabó Kinga Mária