Nem csak akkor kell segíteni, amikor égető a szükség, hanem olyankor is, amikor úgy tűnik, minden rendben van. Egy súlyos, krónikus betegség következtében nem csak az érintett (gyerek) szenvedi meg ezt az állapotot, hanem az egész család sérül.

A Hans Lindner Alapítvány a Reménysugár program keretén belül minden évben üdülőtábort szervez az onkológiai betegségen átesett gyerekek, fiatalok és családjaik számára.
Az idén Bihar megyében szervezett tábort, amelynek jegyében nemcsak az érintett beteg gyermeknek, hanem a szülőknek és testvéreknek egyaránt újabb esély, erőt adott a továbblépéshez. A résztvevők elmondása alapján a tábor jó alkalom arra, hogy megértsék: nem csak egyedül és csak ők küzdenek gondokkal, hanem vannak mások is, akik hasonló cipőben járnak, akikkel meg lehet osztani a hordozott terheket, ugyanakkor a kezeléseken átesett, tünetmentesnek mondott gyerekek számára is nagyon jó rehabilitáció helyszíne ez a tábor.
Kiskoh település egyik panziója kitűnő tábohelynek bizonyult, hiszen a mesebeli, családias környezet adta magát csillagtúrák szevezéséhez. A panzió vezetői, egy fiatal házaspár is besegített és lelkesen arra törekedett, hogy a szervezőknek mindenben a segítségére legyen, hogy a nehéz élethelyzetek által megviselt családok erre a kis időre is felhőtlenül élvezhessék, élhessék meg a világ apró csodáit.
A szálláshely -Popasul Ursilor panzió-  különlegessége, hogy mindössze 5 perc sétára van a híres Medve-barlang bejáratól. A szeptemberi  meleg elől igazán jóleső érzés volt besétálni és a hűvös alagutakat végigjárni, megcsodálni a természet alkotta csodákat. Amikor az idegenvezető százezer éves eredetről beszélt, mintha ott abban a pillanatban meg is állt volna az idő.
Vagy inkább ugrott, mert medvét azt csak a nagyváradi állatkertben láthattak a gyerekek. Egy állatkert mindig különleges élményt nyújt, nem csak szórakoztat, hanem lelki és fizikai javulásukhoz is hozzájárulhat. Az állatok közelsége és a természet élménye pozitív hatással van a gyerekek hangulatára, ami különösen fontos a hosszú kórházi kezelések alatt vagy után. Az állatkerti környezet eltereli a figyelmüket a betegségről, és olyan világba kalauzolja őket, ahol felfedezhetik a természet csodáit, ezáltal érzelmileg feltöltődhetnek. Az állatokkal való találkozás empátiát, kíváncsiságot és pozitív érzelmeket vált ki, amely kedvezően hat az immunrendszerre is. A terápiás állatokkal való érintkezés már számos kutatás szerint csökkenti a stresszt és javítja a közérzetet, ami különösen fontos a beteg gyerekek számára. Összességében a beteg gyerekek állatkerti látogatása nemcsak szórakoztató program, hanem fontos része lehet a gyógyulási folyamatnak, hiszen a testi-lelki jólétüket is javíthatja.
Kiszakadva a rohanó hétköznapokból egy másik nap a táborozók kigyózó hegyi utakon Biharfüredre (Stâna de Vale) kirándultak. Itt a merészebbek kipróbálták a nyári bob pályát, a kiváncsibbak végigsétálhattak a dinoszauruszok között, megcsodálhatták hatalmas termetüket, fotózkodhattak velük. A dinó-park érdekessége, hogy a mozgásérzékelők beinditották a hangutánzó berendezéseket, így elhaladva az óriások között azok megmozdultak és hangokat adtak ki, némelyik pislogott is. A túra végére azért mindenki megbarátkozott velük. És ha már a közelben voltak, akkor a Csodák Forrását (Izvorul Minunilor) is felkeresték, és annak vizét meg is kóstolhatták, hisz mi mindent meg nem tesz az ember, hogy hinni tudjon továbbra is a csodákban, a szeretet és a közösség erejében.
A tábor elmaradhatatlan programpontja most is a strand volt: pancsolás, wellness, azaz önfeledt kikapcsolódás egy egész napon át. Ez mindig segít feledtetni a mindennapi teendőket, a rohanást, a sorban állást, a sorra kerülést, az laborvizsgálatokat, az eredményközlést, az aggódást, a lázas éjszakákat, a betegséget. Ehelyett jobb, ha a pihenés kerül előtérbe, a feltöltődés, a családdal együtt töltött idő, a gyerekek önfeledt nevetésének hallgatása. A gondtalanság érzése felülmúlhatatlan,.
Utolsó megállóként a Nagyvárad központjában megtett séta méltó levezetése volt az együtt töltött napoknak, hiszen volt itt ámulás, visszatekintés és lépés a holnap felé, ballagás, immár feltöltődve, bátran és reménnyel tekintve a holnapra.

Az alapítvány csapata továbbra is azon fáradozik, hogy támasza legyen a gyengéknek, gyengélkedőknek, társ a mindennapok kereszthordozásában és alkalomteremtő a találkozásokra, egymás bátorítására, a testi és a lelki gyógyulás érdekében. Ezúton is köszöni a mindenkori támogatóknak, a 3,5 % adományozóknak, önkénteseknek azt, hogy megértik, szívükön viselik törekvéseit és nagylelkűen segítenek akkor is, amikor erre a legnagyobb szükség van!

Hans Lindner Alapítvány