Alapvető fejlesztéseket sem végeznek az államkincstári szolgáltatások terén, sok vállalkozó szerint rendkívül nehézkes bármit is elintézni az állami pénzintézetnél. Nem várható érdemi javulás.

Az államkincstár (trezorerie) az ország legelmaradottabb pénzintézete, sem a két éve bevezetett új adótörvénykönyv nem javított ennek működésén, nem fejlesztett a kincstár nyújtotta szolgáltatásokon, és amint azt az adóügynökségnél megtudtuk, a jövőben sem terveznek fejleszteni.

A szatmári vállalkozások vezetői folyamatosan panaszkodnak a nehézkes államkincstári ügyintézésre, nagyon sok olyan dolog nincs a legrégebb óta működő pénzintézetnél, ami a kereskedelmi bankoknál ma már alapszolgáltatás. Az ügyeiket a kincstárnál intézők hiányolják például, hogy nincs bárki számára elérhető online felülete a kincstárnak, csak az a cég regisztrálhat az internetes számlaelérési rendszerbe, amelyikre kiváltották az évi legkevesebb kétszáz lejes bérleti díjat jelentő digitális aláírást. Kereskedelmi bankoknál nincs ilyen feltétele az online bankolásnak. A kincstári akadékoskodás hátránya, hogy amelyik cégnek nincs digitális aláírása, annak ügyvezetője távolról nem lát rá a kincstári számlaegyenlegére, nem tud kifizetéseket eszközölni, és számlakivonathoz sem tud hozzáférni anélkül, hogy személyesen leülne valamelyik kincstári ügyfélablak elé. Ráadásul sem a városban, sem a kincstár épületében nincs a trezornak automatája, amelyen az egyszerűbb ügyeiket intézhetnék a vállalkozók, miközben a kereskedelmi bankoknál nem csak számlákat lehet ezek igénybevételével kifizetni, de a robotok már a készpénzt is kezelik, számlára utalható a kívánt összeg. És természetesen kincstári bankkártya sem kérhető, mert az sincs.

Rugalmatlan a munka az ügyfélablakos ügyintézésnél is, a kincstárnál például csak az olyan átutalási bizonylatot fogadják el, amelyik aznap íródott, amikor a kifizetést kezdeményezik. A vállalkozók szerint ez azért rossz, mert elölről kell kezdeni az egészet, ha az ügyintéző aznap nem jut el az állami intézet pénztárához a könyvelési osztályon megírt utalási papírral. A kereskedelmi bankoknál ez megint másképp van, teljesen hétköznapi dolog, hogy az átutalási bizonylatokon szereplő mindkét datálási lehetőséget használják, tehát az egyik napon keltezett papíron kitöltik az egy másik napon megejtett átutalás dátumának fenntartott rovatot. Az átutalások terén bevett másik rossz gyakorlat az államkincstárban, hogy nem adnak azonnali visszaigazolást arról, hogy az átutalási folyamat elindult — mint ahogy az a kereskedelmi bankoknál megszokott —, sem semmiféle nyugtát arról, hogy átvették az utalási papírt.

Princz Csaba