Az elmagányosodás a következő évtizedek egyik legnagyobb globális társadalmi kihívása lehet. Eddig mindig az idősek elmagányosodásáról beszéltünk. Azokéról, akiknek nincsenek gyerekeik és rokonaik, akik gondoskodhatnának róluk; azokéról, akiknek a gyerekei nagyobb távolságokra költöztek, és nincs lehetőségük rendszeresen meglátogatni őket, gondoskodni róluk. Néhány éve az elmagányosodás súlyos problémává vált a fiatalok körében is. A fiatalok elmagányosodásának számtalan oka lehet. Annyit azonban figyelembe kell venni, hogy a jelenkori, modern társadalomban minden feltétel adott ahhoz, hogy a fiatalok társas életet éljenek, s amennyiben valakinél ez nem így van, annak egyéni okai lehetnek, amelyek általában családi problémák miatt következnek be. Egy kerekasztal-beszélgetésen elhangzott, hogy a fiatal generáció tagjainak egy jelentős része elszigetelt, magányos, tanácstalan és feszült lelkiállapotú. A felsőoktatáson túl azonban az új társas kapcsolatokat végképp önerőből kell kialakítani. Aki erre nem képes, az gyakorlatilag magára marad, nincs hová fordulnia segítségért. Ennek egyik legfőbb kiváltó oka a létbizonytalanság és egyes elvárások beteljesülésének az elmaradása, ami maradandó lelki károsodásokat okozhat. Szakemberek szerint a mai ember elmagányosodásához nagyban hozzájárul a közösségi média, ugyanakkor az elmagányosodott ember a magány enyhítésére is a közösségi médiát használja fel. Pillanatnyilag lehet megoldás például a Facebook a magány leküzdésére, de ez egyáltalán nem pótolja a valódi, személyes érintkezést, sőt, egy idő után egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy sokkal rosszabb lesz a helyzet, nem csupán amiatt, hogy az internetfüggőség szenvedéllyé válása fizikai és lelki problémákat okoz, hanem egyre nehezebb kiutat találni a magányból. Nagyon sokan családban, közösségben érzik magukat, amikor egymás mellett ülve babrálják a telefonjaikat úgy, hogy hosszú időn át meg sem szólalnak. Jól tudjuk, milyen nagy problémát okoz az idős, magányos emberek ellátása és gondozása, s ez a probléma fokozatosan növekedni fog. Mindehhez még hozzá fog adódni a magányos fiatalok problémájának a kezelése is. Az idős emberek örülnek annak, ha intézményes szinten segítik őket, idősotthonokat hoznak létre számukra stb. A fiatalok megpróbálják elrejteni a gondjaikat. Nem szándékos az ő befelé fordulásuk, de nem igazán van lehetőségük a változásra — mert mint fentebb említettem, a neveltetés meghatározó, a lehetőségek pedig nagyon változóak. Felnőttkorban is lehet fejleszteni az érzelmi intelligenciát és lehet gazdagítani az ismereteket, de ezt csak azok tehetik meg, akik képesek meghozni a szükséges döntéseket, akik ha nem is magukért, de utódaik érdekében megpróbálnak helyesen élni.