Ellentmondásos világban élünk, legalábbis ez tűnik ki az emberek viselkedéséből, beszélgetéseiből, a dolgokhoz való hozzáállásából... Gyerekkoromban mindig azt mondták az akkori „példaképek”, hogy a huszonegyedik századra itt is „Amerika” lesz: fejlett gazdaság, robotok, modern életmód és kultúra, minden, ami elképzelhető. És most mit látok? A szórakoztatóipar nagy kaszása takarítja el mindazt, ami még érték, mindazt, ami még erkölcsös, mindazt, ami még emberi. Hatalmas szárnycsapásain keresztül butítja a tudatlansággal táplált fogyasztókat. Megkérdezhetjük, hol vannak ilyenkor azok, akik magasabb szintű kultúrát közvetítenek, akik munkájukkal, alkotásaikkal értéket teremtenek. Lehet-e hagyni — ha nem, miért hagyják —, hogy az erkölcsi és a szellemi züllés szennye borítsa el a szépet és az igazat? A megfogalmazott értelmiségi gondolat kinek a hibájából marad alul és szorul egyre alacsonyabbra, mert valakik hibáznak, valakik rosszul végzik a dolgukat. Remélhetőleg nem az a magyarázat, hogy a szellem napszámosai is gazdasági vállalkozók lettek, és a piacon árulják az erkölcsi és a szellemi termékeket.

Ellentmondásos világban élünk, a legtöbben azt tartják értéknek, amit a reklámok kínálnak, akkor is, ha az salak. Egy idő után kezd egységesedni a viselkedési forma, az igényesek is kezdik azt hinni, hogy az egyszerű sokkal kényelmesebb. Nem eszünk késsel és villával, mert az, ami az ujjunkon folydogál, sokkal finomabb. Nem olvasunk, mert az odafigyelést kíván, inkább nézzük a bűnügyi sorozatokat. Nem járunk kulturális rendezvényekre, éppen elég szórakozásnak az a néhány tömegrendezvény, amelyeken kikapcsolódunk és „baromian” jól érezzük magunkat. Nem járunk… és sorolhatnánk tovább.

Ellentmondásos világban élünk, és nem akarjuk beismerni, hogy mi mondunk ellent önmagunknak. Hagyunk mindent elmúlni, elmenni magunk mellett, és amikor leltárt készítünk az eddigi életünkről, azt tapasztaljuk, mindenünk volt, nem vett el tőlünk senki semmit, mi mondtunk le mindenről azért, mert akkor úgy volt kényelmesebb, no meg mások is úgy csinálták. Sokan elmentek közülünk, mert elmentek mások is abban a reményben, mert csalódtak, nincs itt is „Amerika”. Majd rájöttek, hogy már ott se, hogy nincs is „Amerika”. Most azzal vigasztaljuk magunkat, hogy emlékezünk a múltra és ünnepeljük a veszteségeket.

Elek György