Az újévi istentiszteleten Kovács Sándor nyugalmazott lelkipásztor, a Szatmári Református Egyházmegye volt esperese a Timóteushoz írott levél 4. részének 2. verse alapján bátorított és kérte Isten áldását utódja, Tolnai János szolgálatára. „Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással!”

Tolnai János Salamon imádságával kérte Istent: „És most, ó, én Uram, Istenem, királlyá tetted szolgádat apám, Dávid után. De én még egészen fiatal vagyok, és nem tudom, hogyan kell forgolódni. És szolgád a te néped között van, amelyet te választottál magadnak. Nagy nép ez, amely meg sem számlálható, föl sem jegyezhető a sokasága miatt. Adj azért szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja igazgatni népedet, és választást tudjon tenni a jó és a gonosz között. Mert ki tudná kormányozni ezt a te nagy népedet?” (1Kir 3, 7–9)
Igehirdetésében halló szívet kért a gyülekezetnek és magának, hogy mindig értse és szeresse Isten akaratát, ugyanakkor rávilágított arra is, hogy más lelkipásztor, Isten más talentumokkal rendelkező eszköze fogja szolgálni Istent a gyülekezet felé. K.A.