A hagyományok átadásának tradicionális módja szinte teljesen megszűnt ugyan, de szerencsére nem csökken a néphagyományok iránti érdeklődés — Avasújvárosban 112, különböző régiókból érkezett gyerkőc és ifjú bővíti népdal- és tánctudását, de nem csak,  egy héten keresztül.

Persze nem csak a néptáncolás, hanem a népdaléneklés, a kosárfonás, az agyagozás-korongozás, a papírfonás, a citerázás, a játszás, a beszélgetések is — tehát mindaz, amivel az immár XXII. alkalommal megszervezett Néptánc- és kézművestábor várta a gyerkőcöket az avasi dombok között, Avasújvárosban. A tábor célja két évtizede változatlan: a kicsi és nagyobb gyermekek ismerjék és szeressék meg a néptáncot — s ezen belül a szűkebb lakhelyük régiójára jellemző szatmári táncot —, táruljon fel előttük a népdalok csodálatos világa, valamint a különféle kézműveskedésekbe is kóstoljanak bele. S hogy ez a cél anno ugyancsak jól megválasztott volt, azt mi sem igazolja jobban, mint hogy a falumúzeum udvarán gyülekezett gyermekseregben szép számmal vannak olyanok, akik már sokadik alkalommal vesznek részt a táborban, mert érdemes visszatérni, mindig újat tanulni.

Zsibongó gyermeksereg lepte el az Avasújvárosi Falumúzeum udvarát, s míg egyesek a visszajárók kitörő lelkesedésével és hangos örömmel üdvözlik egymást, a foglalkozásvezetőket s természetesen „Árpi bácsit”, az első alkalommal táborozók némileg visszafogottabban, de határtalan kíváncsisággal pillantanak körbe s méricskélik, milyen is lesz az előttük álló hét — az immár XXII. alkalommal megszervezett Néptánc- és kézművestábor. Elsőként Krupa Anna és Kocsis Tünde, a két örökmozgó mozgatórugó köszöntötte a tábor résztvevőit, felidézve: az idei tábor célja, akárcsak a legelsőé, az, hogy ismerjék és szeressék a kicsik és a nagyobbak a szatmári néptáncot, a szatmári népdalokat, hiszen a néptánc nem csak a ritmusérzéket fejleszti, viselkedésre és viseletre tanít, s közösségteremtő, de célja, hogy a néphagyomány élhető műveltségi tényezőként, érvényes tudásként legyen jelen a mindennapokban is. S bár napjainkban már szinte teljesen megszűnt a hagyományok átadásának az a módja, amelyet családi tradíciók, közösségi formák és ízlés szabályozott, nem csökkent az érdeklődés a néphagyományok iránt, sőt, egyre nagyobb — jól példázza ezt az a tény is, hogy az idei táborban nem kevesebb mint 112 gyermek és fiatal vesz részt, a legkülönbözőbb régiókból érkezve, Kökényesdtől Szinérváralján át Halmiig, Egritől Szatmárnémetin át Sárközújlakig, Vámfaluig vagy épp Szatmárudvariig, s természetesen Avasújvárosból és Kőszegremetéről.

Örömtől csillogó szemmel nézte a sokadalmat Gellén Sándor újvárosi tiszteletes is, hiszen mint fogalmazott: a tánc nemesít, erőt és tartást ad. „Nagyon örvendek, hogy ennyi régióból érkeztetek ide, s kívánom, tanuljátok meg mindazt, ami szép és jó Avasújvárosban” — mondta, majd rövid áldással zárta üdvözletét. Nos, tanulásra bőven lesz alkalom a hét folyamán, ugyanis délelőtt és délután is oktatják majd a szatmári és mezőségi néptáncokat, lesz napi egyórás népdaléneklés, aztán Bertalan Attila citerakészítő vezetésével citerázhatnak a táborozók, valamint Deé Róbert hangszertanár segítségével a furulyázás lépéseit is megtanulhatják, s mindezek mellett változatos kézműves-foglalkozásokba is belekóstolhatnak — lesz fafaragás, nemezelés, kosárfonás, göbözés, fazekaskorongozás, keresztszemezés, hímzés (varrás), bőr karkötő készítése, az alkotásokat pedig természetesen hazavihetik, esténként pedig táncházzal zárják majd a napot. A táncházban pedig két „banda”, a Csillagocska és a Soroglya zenekar is zúzza a talpalávalót — mint ahogy bemelegítésként és bemutatkozásként húzták a tárbornyitón is Erdély (de talán az egész Kárpát-medence) egyik legelhivatottabb táncpedagógusa, a nagyváradi Benedek Árpád biztatására, s a gyermekek legnagyobb örömére, hiszen kórusban énekelték a jól ismert szatmári népdalt és a tavaly itt tanult, avasújvárosi Bújj, bújj, zöld ágat, amelynek egyedi szövege Bartók Béla–Kodály Zoltán népdalgyűjtésében is helyet kapott.

Szabó Kinga Mária