Tegnap a krasznabélteki szőlőhegyeken jártunk, ahol elkezdődött a szőlő szüretelése. Leiher Géza és Hetei László mutatta be a szőlőhegyeket, az új hegyen pedig részt vettünk a chardonnay szőlőfajta szüretelésén, amely megérett a szedésre és a préselésre.

Az idei változékony időjárás miatt nem minden szőlőfajta érik egyszerre: van, amit már lehet szüretelni, de van, aminek még kell három-négy hét érés is. Azok, akik nem végezték el a szükséges kezeléseket, már befejezték több szőlőfajta szüretelését is, mivel azok a betegségek miatt koraérettek. Leiher Gézával és Hetei Lászlóval lassan haladunk a dombtetőkre, hogy figyelni tudjuk az idei termést. Valóban különböznek a parcellák: hol szebben, hol csúnyábban mutatnak. Egymást kiegészítve mesélik, hogy idén mi volt a gondjuk.

A 2019-es év nagyon nehezen indult, február-március-áprilisban nagy volt a szárazság, ebben az időszakban négyzetméterenként alig volt száz liter csapadék, májusban kétszáznegyven liter csapadék hullott négyzetméterenként, s ebben az időszakban a hőmérséklet is alacsony volt, így érthető volt a szőlőfürtök növekedésének a lemaradása. Az utóbbi hetek jó időjárása — harminc-harminchárom fok meleg — hatására a fürtök és a szemek növekedése sokat bepótolt a lemaradásból. Az új hegyen kelet-nyugat irányba vannak a sorok, így szinte egész nap mind a két oldalt éri a nap, de ahol többnyire csak az egyik oldalt éri, az sem baj, ugyanis ha az egyik oldalon lévő fürtök hamarabb megérnek, a másikon lévők később, akkor kiegyenlítődik a cukor- és a savtartalom. Az utóbbi évek telepítéseinél arra is vigyáznak, hogy a sorok között legyen meg a három méter távolság, hogy a gépek el tudjanak haladni, a sorközöket tudják megtárcsázni, a tőkék alatt levő részt így nem kell kapálni, hanem az ott kinőtt gyomnövényeket be tudják takarni földdel. Nagyon fontos az is, hogy a sorok között legyen légmozgás, ami kihúzza a betegségeket és a páratartalmat. A szél segít abban, hogy eső után a csapadék felszáradjon. A nagyobb sortávolság előnye az is, hogy a sorok nem árnyékolják egymást.

Hetei László a chardonnay szőlő szüretelését kezdte el, mivel annak a cukortartalma elérte a huszonegy százalékot. A most szüretelésre kerülő két hektáros ültetvényről két tonna termésre számít, jövőre ugyanitt legalább öt tonna szőlőt fognak leszedni. Ez egy nagyon jó minőségű fehér borszőlő. Amikor Hetei az első tizenöt hektár szőlőt telepítette, annak a hetven százaléka vörös szőlő volt. Az utóbbi években többnyire fehér borszőlőt telepít, mert annak jobb a piaca. Nálunk a vörösbornak nincs meg a kultúrája, a legtöbben a fehér-, az utóbbi években a rozé borokat keresik. A vörösbornak a tárolása is költségesebb, ugyanis a két-három éves vörösborok kerülnek a piacra, legalább ennyi idő kell az érlelésükhöz.

Leiher Géza a levelekre és a fürtökre mutatva bizonygatta, hogy májusban a szőlőkben megjelentek a betegségek — peronoszpóra, lisztharmat, fekete rothadás stb. —, mert a sok eső miatt nem lehetett bemenni a szőlőbe, nem tudták elvégezni azokat a munkálatokat, amelyekre akkor szükség lett volna. A permetezést a gyakori esőzések miatt felszívódó szerekkel végezték, az utóbbi hetekben kontaktszereket is használnak. A permetezések után leállt a rothadás, a szőlő színe is helyrejött. A fürtök és a szemek kisebbek a szokásosnál, de minőségileg nem lesznek bajok. Az egyéves szőlőknél ha hideg tél van, megpattanhat a szár háncsedénye, ugyanis a szár nagy mennyiségű vizet tartalmaz, ami mínusz tizenhét foknál megfagy, és szétrepeszti a szárat.

A speciális utánfutók megrakodva érkeztek a présházba, ahol a szőlő gerezdje és héja egy arra a célra használt edénybe került, a must pedig a tartályba. Volt, aki a mustot kóstolta, volt, aki óborral koccintott.

Elek György