A diákokat saját oktatóik kísérik el egy előre meghatározott ütemterv szerint a kokárdakészítésre, mely igencsak népszerű a gyerekek körében, s nemcsak a lányok, hanem a fiúk is ügyesen elkészítik saját kokárdáikat, melyeket a nemzeti ünnepen kitűzhetnek majd keblükre. 
A Szatmárnémetiben működő iskolák közül a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum, az Aurel Popp Művészeti Líceum, a Ion Creangă Általános Iskola, a Mircea Eliade Általános Iskola, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium, a Rákóczi Ferenc Általános Iskola és a Szatmárnémeti Református Gimnázium diákjai készítették el saját maguk kokárdáit eddig. 

Miért készülnek?

Az 1848-ban kitört forradalomra és a forradalom hőseire emlékezünk a március 15-ei ünnepségeken. Ilyenkor kokárdát tűzünk a keblünkre, mellyel a hősök emlékének adunk tiszteletet. A kokárda (szalagcsillag) kör alakú, fodros szélű, nemzeti színű jelvény, melyet a kabát hajtókájára vagy mellrészére, a szív felőli oldalára tűzték. A kokárda színeinek a néphagyomány szerint a következőt a jelentésük: piros – erő, fehér – hűség, erkölcs, zöld – remény. A magyar kokárdát március 15-én szokás viselni. A színeket a nemzeti zászlóról veszik, amelyek mindig belülről kifelé olvasandók: a magyar kokárda piros-fehér-zöld színű, tehát helyesen kívülre kerül a zöld. Téves viszont Szendrey Júlia kokárdája, amit Petőfinek készített, hiszen ezen az olasz színek sorrendje figyelhető meg. S.B.