Szeretnél te is megérkezni. Sokszor kigondoltad már, hogy hova, de nem igazán gondoltad át, milyen úton. Mert mi a lényeg? Honnan indulsz, milyen úton, hova? Hallottad már: mindenki egyformának születik, de van, akit Audi személygépkocsival visznek haza, van, akit autóbuszon. Az otthoni körülmények sem egyformák. És a gének, amiket a gyerek örököl. Azt mondjuk, társas lény az ember, közösségben él, mégis mindenki máshogyan. De mindenkiben ott van a vágy, hogy eljusson valahonnan valahova.

Az ember alkalmas arra, hogy túllépjen a valóságon és az álmokba meneküljön. Ezt könnyen megteszi akkor is, amikor utat választ. A legtöbbször ismeretlent, mert általános emberi tulajdonság — főként fiatalabb korban —, hogy vonzódik az új iránt. Csábít az új, mert izgalmas, sok benne a kihívás, lehet kísérletezni, kipróbálni dolgokat, megmérettetni, megmutatni valamit, ami csak a tied. A cél mindig az, hogy megérkezz valahova.

Szeretnél te is megérkezni. Az se baj, ha kompromisszumokkal vagy kevésbé határozott döntésekkel. Sokat töprengsz: van-e jogod tévedni? Ha társas lény vagy, tévedésed nemcsak a te életed befolyásolja, hanem a társadét is, ezért minden tévedésednek másokra kiható következménye is lehet. Sokszor töprengsz: van-e, amit örökre el lehet veszíteni? Közömbösnek lenni sokkal könnyebb, mint kiállni valamiért. Szembeszállni az idővel nehezebb, mint kivárni a tétlenségben.

Egyszer te is megérkezel valahova. Akkor mérheted fel, hogyan éltél. Alakulhat úgy is a sorsod, hogy segítségre szorulsz: lehetsz beteg, rászoruló, tehetetlen… Lehetsz erős, életvidám, segíthetsz betegen, rászorulón, tehetetlenen… Megérkezel, végre otthon leszel, rátalálsz valakire, valakire, akit talán már rég ismersz, és nem kérdezed a gyerekkoráról, az emlékeiről, a bánatáról, a fáradtságról, a reményeiről, a csalódásairól, az álmairól, semmiről. Csupán egyetlen dologra gondolsz: mi az, amit adhatsz, mert ez a cél. Ne kerülj sohasem abba a helyzetbe, hogy kérj.

Elek György