Kígyót-békát kiáltottak az EKE-re és tagjaira a május 10-i közmeghallgatáson a szatmári Natura 2000 övezethez tartozó földterületek tulajdonosai. Minden jónak az elrontóját látják az egyesületben.

Ebben az évben a pénteki már a második közmeghallgatás volt a Túr Menti Védett Területek ügyében, de az érintettek nagy részének még mindig fogalma sincs arról, hogy a természetvédelmet eszik-e avagy isszák, illetve hogy az egészben az EKE-nek milyen szerepe van.

A kezdő lökést nem kellett megadni, a Túr folyása mentén lévő településeken élő érintettek mindegyike készen állt arra, hogy Márk-Nagy János EKE-elnök nyakába zúdítsa minden gondját-baját, ami összegyűlt a természetvédelmi területek határainak kijelölése óta. A fórumon jelen volt Eugeniu Avram prefektus is, szerinte ez a legjobb alkalom kiereszteni a gőzt, úgyhogy senki ne fogja vissza magát — buzdított mindenkit —, és majd az álláspontok közelítésével igyekezni kell kilábalni az áldatlan helyzetből. Meg kell találni az egyensúlyt az emberi igények és a természetvédelmi szükségek között, mutatott rá Avram.

Bagoly mondja verébnek

Mielőtt még elszabadult volna a pokol, Márk-Nagy elmagyarázta, miért különösen fontos a romániai biodiverzitás számára a Túr menti vizes élőhelyek konzerválása, elmagyarázta, milyen szimbiózis van növény és rovar, növény és madár között a Túr parti iszamós, mocsaras, állóvizes, holtágas, bokros, zsombékos területeken. Olyan faj is él itt, mutatott rá az ökológus, amelyiknek létezéséről csak valahol Brassó megyében van tudomásuk a román szakembereknek, illetve olyan színét kékre váltó kétéltű is él a Túr környékén, amelyiknek csodájára járnak tőlünk nyugatabbra.

A beszámoló végeztével a Kányaháza, Kisgérce, Avasújváros, Aranyosmeggyes, Turc, Sárközújlak, Túrterebes, Egri, Halmi, Kökényesd, Mikola és Lázári vonzáskörzetében érkező érintettek egy emberként vetették rá magukat az egyesület számára fenntartott helyen ülőkre, a panaszok nagy részéből az derült ki, hogy az asztal másik felén ülőknek fogalmuk sincs például arról, az EKE-n kívül kik és milyen mértékben érintettek a természetvédelmi terület rendjének fenntartásában. Bajok vannak a kommunikációval és a következetességgel is, és amennyire a természetvédelmi övezetben való emberi élettérrel szembeni merevséggel vádolják a civileket, legalább olyan merevséggel kezelik maguk is a helyzetet. A folyamatosan a szabályozó törvény betűjére hivatkozást vetették több esetben is az EKE képviselői szemére, miközben maguk is jogi formaságokra hivatkozva próbálták meg a tegnapi megbeszélést kihasználva, sarokba szorítani az asztal túloldalán ülőket.

Több kontár-megoldás is felmerült: függesszék fel pár évre a terület védettségét, majd lássuk mi lesz vele három év múlva; tereljük el a tervezett beruházások helyéről a békát, madarat, lepkét, bármit; alakítsuk a természetvédelmi területet az emberi igényeknek megfelelően és ehhez hasonlók.

Ördögi kör

Az esethez szervesen csatlakozik az a tény is, hogy a magánkézben lévő területek védetté nyilvánítása esetén a tulajdonos kárpótlásra jogosult, ami több pénzt jelent hektáronként, mint amennyit állami támogatásként ezért kaphatnának. Ez azonban addig nem kérhető, amíg a terület gondnoka, jelen esetben az EKE, el nem készíti a következő időszakra érvényes területszabályozási tervet, amit környezetvédelmi minisztériumi jóváhagyás után véglegesíthet. Azonban amíg a tulajdonosok hátráltatják az EKE és megbízottai terepmunkáját, amit a terv alátámasztásához szükséges térképek, rajzok és felmérések elkészítése érdekében végeznek, addig a kárpótlás sem fog megérkezni a földtulajdonosok számláira. A Túr mentén is azt a gyakorlatot alkalmazzák, amit sajnos legtöbb helyen másutt is, természetesen hibásan: fejétől büdösödik a hal, mégis a farkától tisztítanák!

Princz Csaba