Silvio Berlusconi pénteken került kórházba, ahol orvosi ellenőrzéseken vett részt. A pár nappal korábbi közlemény szerint a milánói San Raffaele kórházba való beutalása nem kapcsolódott „semmilyen kritikus állapothoz vagy riasztáshoz”, és az orvosi gyakorlatban szokásos klinikai kritériumoknak felelt meg, miután az elmúlt időszakban negyvenöt napig kezelték az egészségügyi létesítményben leukémiával és tüdőfertőzéssel. Egyébként Berlusconi egészségi állapota az elmúlt években romlott meg: 2016-ban volt egy szívműtéte, és többször is járt kórházban, amióta három évvel ezelőtt megfertőződött a koronavírussal.

Silvio Berlusconi milánói, középosztálybeli családban született. Apja egy kisebb bank alkalmazottja volt. Gyermekkora a második világháború idejére esett, s mivel apja antifasiszta volt, a családnak a közeli Svájcban kellett bujkálnia. Silvio egy szalézi szerzetesek által fenntartott középiskolában végzett, majd a Milánói Állami Egyetemen szerzett diplomát 1961-ben. Életrajzírói megjegyzik, hogy a tinédzser Berlusconi már akkor megmutatta vállalkozói tehetségét. Kisebb összegekért vagy édességért cserébe segítette diáktársait a házi feladatok elvégzésében. Az egyetemi évei alatt dolgozott fotósként, koncertek műsorvezetője volt, nagybőgőn játszott, tengerjáró hajókon énekelt, de keresett pénzt idegenvezetőként is. 
1965-ben elvette Carla Dall’Ogliót, két gyermekük született: Maria Elvira (Marina) 1966-ban és Piersilvio 1968-ban. Később Veronica Lario színésznővel volt tartós kapcsolata, akit 1990-ben vett feleségül. Három közös gyermekük született: Barbara 1984-ben, Eleonora 1986-ban és Luigi 1988-ban. Veronica 2009-ben jelentette be különélési szándékát, miután az akkor 73 éves Berlusconi újabb és újabb nőügyeivel volt tele a sajtó. 

Az ügyes üzletember

Üzleti pályafutása az 1960-as években a Milano 2 ingatlanberuházással indult, amikor egy 3500 lakásos lakótelepet tervezett a másfél milliós olasz nagyváros egy külvárosába, a Linate repülőtér mellé. Amikor a reptér bezárt, az ingatlanok értéke sokszorosára nőtt. Berlusconi 1973-ban vásárolta meg a Telemilano kábeltelevízió-csatornát, amelyet eredetileg a Milano 2 kiszolgálására terveztek. 1978-ban megalapította első médiacégét, a Fininvestet, amely öt év alatt milliárdokat termelt számára. 
A cég az egész országra kiterjedő hálózatot alakított ki helyi televíziókból, amelyek ugyanazt az adást közvetítették, és tulajdonképpen egyszerű országos tévéállomásként működtek, ami abban az időben törvénysértő volt, mert az olasz jog a nemzeti tévéadást a RAI köztévé monopóliumának hagyta meg. Megalapította Olaszország első országos adású magántelevízióját (Canale 5) 1980-ban, majd 1982-ben követte a Rusconi családtól vásárolt Italia 1, 1984-ben pedig a Rete 4. Pár évvel később ezeket az ügyleteket a bíróság elítélte, az adókat lefoglalták, és beszüntették működésüket. Ugyanakkor Berlusconi jó kapcsolatokat ápolt Bettino Craxival, a szocialista párt akkori főtitkárával, a miniszterelnökkel, aki törvényt hozatott a Berlusconi-féle adások legalizálásáról. 

Az igazi nagy kiugrás a média világában 1990-ben jött el: az úgynevezett Mammí-törvény alapján az országos hálózattal rendelkező televíziótársaságok kötelesek lettek hír- és politikai műsorokat készíteni. Az időközben Mediasetre átnevezett cég sorban indította el a hírműsorait: hamarosan, az 1994-es választások előtt már Forza Italia-propagandát adtak a műsorok, és a Haladók Szövetsége nevű, balközép koalíciót rendszerint egyoldalúan, negatívan tüntették fel. Berlusconi vállalkozása Berlusconi politikai céljainak részesévé vált. 

Halálakor Berlusconi három televíziós csatornával és így a nézők nagyjából felével rendelkező Mediaset cégcsoport tulajdonosa volt, de övé volt a Publitalia piacvezető hirdetési ügynökség és Itália legnagyobb kiadóháza is, valamint az egyik legnépszerűbb hírmagazin, a Panorama is. Érdekeltségei vannak a film- és a videóforgalmazási üzletben (Medusa, Penta), a bank- és biztosítási szférában (Mediolanum) és még jó néhány területen. Családja tulajdonában állnak az Il Giornale és Il Foglio jobbközép újságok.  A 2000-es évek elején az oligarcha tőkéjét 12 milliárd dollárra becsülték, a Bloomberg 2017-ben Berlusconi teljes nettó vagyonát 8,39 milliárd dollárra értékelte. 

A sikeres politikus

Az angolul és franciául is kiválóan kommunikáló Berlusconi relatív idősen,  57 évesen lépett a politikai színtérre. Ő lett a jobboldali Forza Italia! párt vezetője, amely az ország szabadpiacát, valamint a szabadságon és az igazságosságon alapuló társadalmi egyenlőséget kívánta elérni. Ennek eredményeként Silvio Berlusconinak egy különleges rekordot sikerült elérnie a nyugati demokráciák történetében: pártja alig 60 nappal az alapítása után, 1994-ben az olaszországi parlamenti választások győztese lett. Politikai elemzők abban látták a sikerét, hogy a három saját tulajdonában álló televíziócsatorna gyorsan és hatékonyan állt a párt szolgálatába. Kormánya azonban szövetségesei árulása miatt hamar megbukott.

A médiamágnás, botrányoktól sem mentes Berlusconi, a Hajrá, Olaszország párt alapító elnöke 1994-95, 2001-06 és 2008-11 között vezette Olaszországot — ezzel a II. világháború utáni Olaszország leghosszabb ideig hivatalban volt miniszterelnöke lett — , pártja tagja a jelenlegi kormánykoalíciónak.

AC Milan és Monza

Az egyetemes labdarúgás egyik legsikeresebb szereplője Silvio Berlusconi. Az AC Milan 1986-os megvásárlása után a klub Olaszország és az egész világ egyik legeredményesebb egyesületévé vált. 31 éves tulajdonlása alatt a Milan összesen 29 trófeát hódított el. A nyolc olasz bajnoki cím mellett kiemelkedik az öt BEK/BL-serleg és a hét olasz Szuperkupa-győzelem.

A Milan eladása után (740 millióért adta el a klubot) Berlusconi nem bírta ki foci nélkül. 2018-ban 3 millió euróért vásárolta meg a Monzát, a csapat akkor még csak az olasz harmadosztályban szerepelt. 2023-ban a Monza stabil Serie A-s klub.

Persze Berlusconi soha nem hagyta el igazán a Milant. Egy 2023. márciusi interjúban arra a kérdésre, hogy mit sajnál igazából a fociban, azt mondta: „Nagyon megbántam, hogy nem szerződtettem Diego Maradonát a Milanhoz, és nem csak azért, mert ő volt a generációjának legnagyobb játékosa. Törékeny ember volt, és talán a Milanomban lévő fegyelem és az egymásra való odafigyelés segített volna neki elkerülni néhány hibát. Azon a napon, amikor beszéltem vele, rájöttem egy dologra: Maradona volt maga a Napoli. Ő volt a történelem legjobb Napolijának szimbóluma és oszlopa. Az ilyen ikonokat nem lehetett megvásárolni, legalábbis a mai napig.”

Korrupciós (és nem csak) botrányok

Silvio Berlusconi üzleti tevékenysége mindig az olasz bűnüldöző hatóságok érdeklődésének középpontjában állt. Összesen több mint 60 bírósági eljárást indítottak ellene, amelyek korrupcióval és szexuális botrányokkal függtek össze. 
1992-ben a szicíliai maffiával való együttműködéssel gyanúsították meg, de öt év után az ügyet lezárták. Az új évezredben két fő ügyet indítottak ellene hivatali visszaéléssel és kiskorú prostituáltakkal való szexuális kapcsolatok miatt.

A legnagyobb botrány akkor robbant ki, amikor kiderült, hogy a Villa Silvióban rendezett lányos bulik igazából orgiák. A bunga-bunga ügy Silvio Berlusconi legutolsó miniszterelnöksége idején, 2010 májusában vált ismertté, amikor a 17 éves Rubyt lopásért a milánói idegenrendészetre kísérték. A lányt Berlusconi egyik legközelebbi munkatársa, a FI politikusa, Nicole Minetti vitte el magával a rendőrségről. Az ügyészségi vizsgálatban kiderült, hogy a kormányfő, az akkor 74 éves Berlusconi több helyszínen, elsősorban a Milánó-közeli Arcoréban található villájában partikat rendezett fiatal, közöttük kiskorú lányok részvételével. A 2011-ben kezdődő bírósági tárgyalásokon kapott nyilvánosságot, hogy a politikus egyszerre több nőt támogatott, lakást fizetett nekik, és ajándékokkal halmozta el őket. Silvio Berlusconi mindig is segítségnyújtásról beszélt. A Ruby-perben Berlusconit azzal vádolták, hogy pénzzel vette rá a korábbi tárgyalásokon meghallgatott nőket hamis vallomásra.
A per korábbi fázisaiban, 2014-ben felmentették kiskorúak prostitúcióra kényszerítése vádja alól is, végül a milánói bíróság 2023 elején minden vád alól felmentette a volt olasz miniszterelnököt. Az ítélet kimondta: nem vesztegetett meg fiatal nőket, és nem kényszerítette őket hamis vallomásra.

2012-ben egyébként adócsalásért négy év börtönre ítélték, ám életkora miatt (76 éves volt ekkor) házi őrizetben és közmunkában tölthette le a büntetését.

Hírszerkesztő

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!