Július 18–án, szombaton, életének 82. évében elhunytHelmut Martin Berner pedagógus, publicista, író, a szatmári sváb közösség kiemelkedő kulturális és közéleti személyisége — akinek oroszlánrésze volt a Német–Román Gazdasági Egyesület létrejöttében, kezdeményezéseinek köszönhetően alakult meg számos német nyelvű óvodai csoport, közösségi ház, valamint a német nyelvű Johann Ettinger líceum is, fáradhatatlan munkájának köszönhetően jött létre a Stiftung, a Szatmári Alapítvány a Nemzetközi Együttműködésért és a kézműveskamara is. Mindezek mellett évi rendszerességgel látogatta végig a Szatmár megyei sváb közösségeket, településeket, segítséget nyújtva ahol és amiben csak tudott.

Nem mellesleg 1999–ben Jörg Rosenberg német konzullal letették a Szatmár Megyei Svábtalálkozó alapjait - a vándorrendezvényt azóta is egyik évben Szatmárban, másik évben Németországban szervezik meg. 
Ameddig egészségi állapota engedte, Helmut Berner aktív résztvevője volt a Német Kulturális Esteknek is — sajnos már 2019–ben az NDF érdemoklevelét, illetve 2023–ban az NDF legmagasabb kitüntetését, az arany fokozatú Ehrennadel kitüntetést fia, valamint felesége vette át.

Életújta sem nevezhető szokványosnak: 1944 novemberében született a németországi Grossbrembachban, miután szüleit Szokondról evakuálták, majd a család visszaköltözött Szokondra, ahol gyermek– és ifjúkorát töltötte. 1964-től Felsővisón tanár, majd 1970-től aligazgatója az ottani 1-es Számú Általános Iskolának, és aktívan tevékenykedik a visói cipszer közösségben. 1973-ban kivándorol Németországba, és Ravensburgban telepedik le, 1977–ben beválasztották a Szatmári Svábok Németországi Szövetségének a vezetőségébe, átvette a Heimatbrief, később Brücke című folyóirat szerkesztését. 
1989–től 2018–ig elnöke volt a Szatmári Svábok Németországi Szövetségének — rögtön a forradalom után Romániába jött, segélyszállítmányokat szervezett, aztán aktívan részt vett a közösségek életében, és szinte egész életét a szatmári svábok bemutatásának, elismertetésének, valamint az itthon maradottak segítésének szentelte.

Szabó Kinga Mária