Hosszú szenvedés után, életének 78. évében elhunyt Franczia Katalin matematikatanár — sokak számára az a pedagógus, aki az általános iskolában nem csak megismertette, de megértette és meg is szerettette a számok tudományát, hiszen közel ötven évnyi pályafutása során generációk sokasága nőtt fel a keze alatt.
De ő volt az a pedagógus is, aki pályakezdését követően harminc évig dolgozott helyettes tanárként szülővárosában, iskolából iskolába helyezték, míg végül három évtized után sikerült végleges állást kapnia az Aurel Popp Művészeti Líceumban — ám ez az iskolából iskolába való áthelyezés nemhogy eltántorította volna, sokkal inkább megerősítette szakmaiságában. „Fontos, hogy a pedagógus a gyerekek lelki világával is foglalkozzon, ne csak a leadott anyaggal. Mindig úgy tanítottam, hogy egyformán elérhető legyen a gyengébb, erősebb vagy közepes képességű gyerek számára is. Ezt persze sok-sok plusz munkával, nagyon sok órán kívüli tevékenységgel értem el.” – mondta a Mentor-díj átvételekor
A fáradtság pihenést keres, a reménytelenség vigasztalásra vágyik. A pihenést és a vigasztalást olykor ugyanaz a hatalom adhatja meg: a halál.
Nyugodjon békében.