89 éves korában vasárnap elhunyt Buzánszky Jenő, az Aranycsapat legendás labdarúgója. Az egykori kiváló hátvéd az esztergomi kórházban, magyarországi idő szerint 20 órakor hunyt el.

Az olimpiai bajnok, világbajnoki ezüstérmes sportember december 12-én került az esztergomi kórházba, ahol aznap meg is operálták. Fia, ifjabb Buzánszky Jenő december 16-án úgy nyilatkozott, hogy édesapja állapota több mint három nappal a műtét után is kritikus, majd 17-én újabb műtétre került sor. A legendás sportember később az intenzív osztályról a belgyógyászatra került át. Fia december 30-án arról beszélt, hogy apja szervezete nagyon legyengült, hangulata ingadozó, az ünnepek alatt napokon át jobbára csak aludt, amikor azonban az intenzív osztályról a belgyógyászatra költöztették, a korábbiakhoz képest kimondottan jó hangulatban volt.

Buzánszky Jenő az Aranycsapat utolsó élő tagja volt. Játszott az 1952-ben, Helsinkiben olimpiai bajnok együttesben, pályára lépett az évszázad mérkőzésén 1953-ban, Londonban, és mind az öt mérkőzésen szerephez jutott az 1954-es svájci világbajnokságon, melyen ezüstérmet szerzett a válogatott. 2011 óta volt a Nemzet Sportolója, idén novemberben pedig beválasztották a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületébe.

Az egykori nagyszerű jobbhátvéd pályafutását a Dombóvári Vasutasnál (1938-1946) kezdte, majd felnőttként a Pécsi VSK-ban (1946-1947), illetve Dorogon (1947-1960) futballozott. 274 bajnoki mérkőzésen lépett pályára, a válogatottban pedig 48 alkalommal szerepelt.

Buzánszky Jenő halálhírét címoldalán közli a Német Labdarúgó Szövetség (DFB) honlapja. Elsősorban az 1954-es világbajnoki döntőről írnak, ugyanis azon a bizonyos berni fináléban a németek óriási meglepetésre győzték le 3–2-re a magyarokat. A német oldalról már csak Horst Eckel és Hans Schäfer él. A DFB honlapja felidézi Buzánszky Jenő pályafutását, az 1950-es válogatottbeli debütálást és az Aranycsapat soraiban eltöltött éveket, s azt, hogy a „Mágikus Magyarok” négy éven keresztül veretlenek tudtak maradni. Karrierje kapcsán kiemelik, hogy a csapatból ő volt az egyetlen, aki nem egy nagy budapesti klub játékosaként került be a válogatottba.

Szöveg: MTI