December 10–én reggel, életének 82. évében elhunyt Balázs Péter Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművész — tudatta a szolnoki Szigligeti Színház, amelyet korábban kötel másfél évtizeden át vezetett.
Mint fogalmaznak, „Az ő vezetése alatt a színház, a társulat és a közönség számára is igazi otthonná vált. Olyan hagyományokat teremtett – mint a Szilveszteri Gála – , amelyek országos figyelmet kaptak és amelyek generációk számára jelentettek felejthetetlen kulturális élményt. Színházunk saját halottjának tekinti.” 

Színészként, szinkronszínészként és komikusként is maradandót alkotott

„Anyám balerinaként a húgával alapított balettduóval Európát járta, aztán az Operaházban dolgozott. Apámat református papnak szánták, ő azonban beállt Rózsahegyi Kálmán színitanodájába, később pedig a debreceni színházban játszott. Jól ismerte Kiss Manyit, ő lett a keresztanyám.” — fogalmazott egy korábbi interjúban az 1943–ban, Budapesten született mávész. Akit ugyan édesapja építészmérnöki pályára, ő a színészetet választotta.
1965-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Szinetár Miklós osztályában, már ez idő alatt is szerepelt színházban és filmekben. A főiskola elvégzése után a veszprémi Petőfi Színházban kapott szerződést. Itt fedezte fel őt Várkonyi Zoltán igazgató-főrendező, aki a Vígszínház társulatába szerződtette, amelynek 25 éven át volt tagja. 1989-ben kezdett el rendezni. 

Pályája során számos vidéki és fővárosi színházban is játszott, vígszínházi évei alatt több mint 140 darabban szerepelt – színpadi szerepei rendkívül széles spektrumot ölelnek fel, Shakespeare vígjátékaitól és drámáitól a klasszikus és modern magyar művekig, zenés darabokig, valamint kortárs szerzők műveiig. Rendezői munkássága ugyancsak sokrétű, a klasszikus vígjátékoktól zenés darabokon át a modern komédiákig számos produkciót állított színpadra. A filmszerepei között megtalálhatók olyan alkotások, mint a Tilos a szerelem, a Makra, az Égigérő fű, a Szeleburdi család, az István, a király vagy a Hyppolyt, míg televíziós munkái között olyan  ismert sorozatok és tévéfilmek, például a Bors, a Vízipók-csodapók, a Süsü, a sárkány különböző epizódjai, A nagy ho-ho-horgász, a Linda, az Angyalbőrben, az Uborka vagy a Kisváros.

Szinkronszínészként különösen ismertté vált Louis de Funès magyar hangjaként, ő szólaltatta meg Danny DeVito több szerepét, valamint olyan ismert figurákat — a teljesség igénye nélkül felsorolva — , mint Vernon bácsi a Harry Potter-filmekben, Philoktétész a Herkulesben, Törpojáca a Hupikék törpikékben, Napoleon a Macskarisztokratákban, Lumiere A szépség és a szörnyetegben vagy Dodo kacsát.

1982-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 2012-ben “nagy népszerűségnek örvendő, groteszk bájjal és fanyar humorral megformált emlékezetes alakításaiért, mesefilm-figurákat legendássá tevő szinkronizálásáért, igényes rendezői munkássága, közösséget kovácsoló színházteremtő-vezető tevékenysége elismeréseként” Kossuth-díjat kapott.