A reformáció emléknapján esélyt kapunk arra, hogy magunk mögött hagyjuk a múltat, és újrakezdjük az életünket — hangzott az igehirdető biztatása tegnap a szatmárnémeti Láncos-templom gyülekezetében. Korda Zoltán lelkipásztor prédikációjának alapgondolata az elhívás volt.

A reformáció emléknapját ünnepelték tegnap a protestáns egyházak. Arra a napra emlékeztek vissza, amikor elkezdődött a felvilágosodást is elindító szellemi megújulás, ami lényegesen megváltoztatta nemcsak az egyház, hanem a társadalom és a politikai élet jövőjét is. Több mint ötszáz évvel a reformáció kezdete után gyakran elhangzik, hogy a reformáció egy állandó folyamat, az utóbbi években az is felmerült, hogy ismét szükség lenne egy, a kor elvárásainak megfelelő reformációra.

A szatmárnémeti Láncos-templomhoz tartozó gyülekezeti házban Korda Zoltán lelkipásztor hirdetett igét. Prédikációjának alapgondolata az elhívás volt. Illés próféta elvívását vonta párhuzamba a ma élő ember elhívásával. A Bibliában több olyan személyről olvashatunk, akiket Isten elhívott, hogy készítsék az utat népeik számára Isten országa felé. Az emberekben mindig sok a kétség: mi lesz velük, ha eljutnak az örökkévalóságba, milyen lesz az, érdemes-e küzdeni azért, hogy oda elhívást kapjanak? — vetette fel az igehirdető, kitérve arra is, hogy földi életünk során nagyon sok jó és rossz helyre el kell jutnunk, mert nem tudunk ellenállni az elhívásnak. Az Úr mindig igyekszik meggyőzni az embereket arról, hogy ne féljenek, mert ő velük van. Az emberek hite ingadozik, hiszen nem mindig akkor érnek véget a megpróbáltatások, amikor úgy érzik, hogy már nem bírják tovább, de Isten új esélyeket ad számukra, magyarázta a lelkipásztor, rámutatva arra, hogy mindig szükség van Illésekre, „akiket Isten lelke vezérel”. Az emberélet a mélyből épül a magasba, sokszor nagyon sok küzdelem árán. Aki előre néz, az Istenre néz, és maga mögött hagyja a múltat. A reformáció emléknapján esélyt kapunk arra, hogy magunk mögött hagyjuk a múltat, és újrakezdjük az életünket — fogalmazott Korda Zoltán.

Minden évben felvetődik a kérdés: képesek vagyunk-e tanulni a múlt hibáiból, saját magunk hibáiból, megadjuk-e magunknak azt az esélyt, hogy önmagunkban keressük a hibát, ne magyarázatokat keressünk, ne másokra hárítsuk a hibákat, hanem magunkat megreformálva próbáljunk magunk mellé állítani másokat. Ez lenne a reformáció lényege, ezt kellene felismerni, ha értelmessé akarjuk tenni az életünket.

Elek György