A székházbeli ünnepséget követően három emlékhelynél is koszorúztak a megemlékezés résztvevői.

Lélekben a magyar golgotára utazik ezen a napon minden magyar a világ minden tájáról, mondta ünnepi beszédében Veres-Kupán Enikő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Szatmár megyei szervezetének elnöke, a székházban tartott ünnepi műsort megnyitó beszédében. Példát kell venni a soknemzetiségű harcos vértanú-csapat tagjairól, fejtette ki és ugyanúgy, ahogyan ők is, etnikai hovatartozástól függetlenül egy emberként kell tudni a szabadság eszméje mellé állni.

Dr. Keresztesi Csaba fontosnak tartotta megjegyezni, hogy minden alkalommal megtiszteltetésnek veszi, ha előadást kell tartania az „aradi félistenekről, akik maguk is megjárták a golgotát”, idézte Kossuth Lajost a történész. Keresztesi, anélkül hogy mellőzte volna a tizenhárom vértanú tetteit feleleveníteni, azokról is beszélt, akik áldozatul estek a bresciai hiéna októberi vérengzésének, mégis keveset foglalkozik velük az utókor. Tizennégy másik szabadságharcos hős sorsát elevenítette fel ünnepi előadásában Keresztesi, akik szerinte legalább olyan nagy tettet hajtottak végre az 1848–1849-es szabadságharc idején, ami halhatatlanokká teszi őket.

Őrült és hataloméhes

A magyar szabadság elöljáróit vesztőhelyre küldő Iulius von Haynauról Keresztesi nem tudja megítélni, hogy hataloméhsége, vagy őrültsége vitte rá ilyen szörnyű cselekedet-sorozat megtételére, foglalta össze kutatómunkáját röviden, bár szerinte mindkét beteges tulajdonság ötvözete megfigyelhető a táborszernagy döntéseiben. Keresztesi megosztotta hallgatóságával a tizenhármak utolsó mondatait és felolvasta az akkor már emigrációban élő Kossuth Lajos 1883-ban írt levelét is.

A történelmi időutazást követően László Zita színművésznő versműsorát élvezhették a gyászünnep résztvevői, majd Szatmárnémeti három '48-as emlékhelyénél tisztelegtek a forradalom nagyjai előtt.

Princz Csaba