Szatmár Határok Nélkül — a találkozót hatodik alkalommal szervezte meg a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület, amelynek harmadik alkalommal adott otthont Nagyecsed, ahol Magyarország egyik legnagyobb templomában találkoztak a reformátusok.

A több száz egybegyűlt zászlós felvonulásával ért véget a templomi ünnepség

Az ötéves múltra visszatekintő Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület „születése” pillanatától arra törekedett, hogy hittel, reménységgel és szeretettel összetartsa, közös érdekeik érvényesítésében pedig segítse a Magyarországon és a Partiumban, azaz a történelmi Szatmárban élő reformátusokat — határtalan összefogásuk legrangosabb eseménye pedig a Szatmár Határok Nélkül Református Találkozó, melynek szombaton Nagyecsed adott otthont. A kisváros — melynek idősebb lakói kissé szomorkása mondják: ma már „csak” 6000 a református lélekszám, pedig nem is olyan rég 8–9000 is volt — nem csak Magyarország egyik legnagyobb református templomának a városa, de az egykori Ecsedi-láp „fővárosa” is, mely országos hírnevét, dicsőségét és fényét várának köszönhette. És a Báthoriaknak, közülük is főként az 1555-ben Erdődön született imádkozó főúrnak, főispánnak és országbírónak, a történelem által „zsoltáros” jelzővel illetett Ecsedi Báthori Istvánnak.

A református találkozó a hagyományokhoz híven istentisztelettel vette kezdetét — a hatalmas templomot szinte zsúfoltságig megtöltötték az ünneplők és zarándokok, köztük a Dabolcról, Börvelyből, Erdődről, Daráról, Kolcsról, Majtényból, Nagykárolyból és környékéről, Szatmárnémetiből érkezett hívek. Elsőként Csomós József, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét „a nagy református család” ünnepén. „A név kötelez — de mire kötelezett eddig bennünket kereszténységünk? Isten előtt állva mit mondunk majd Neki? Ne csak nézzetek — lássatok! Lássátok meg, milyen szeretetet tanúsít Isten a világ iránt. Ez a szeretet az alapja, a támasza és garanciája életünknek. Büszkén mondjuk: magyarok vagyunk — és igazunk van; büszkén mondjuk: szatmáriak vagyunk — és igazunk van; büszkén mondjuk: reformátusok vagyunk — és igazunk van. De igazságunk hamissággá válik abban a pillanatban, ha mindennek az alapja nem az Isten iránti szeretet” — mondta, rámutatva arra is: a jövő mindig bennünk születik, s e születendő jövőhöz Isten mindent megad — lássuk hát meg, s tudjunk sáfárkodni vele.

Az igehirdetés szolgálatát folytató Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke Jézus értünk aggódó szeretetét emelte ki. „Vigyázzatok! Jó hallani ezt az értünk is aggódó felkiáltást. Sokszor észre sem vettük, de a halál siralomvölgyén mentünk át és ez Isten vigyázása nélkül nem sikerült volna. De nem veszhetünk el, mert Isten vigyáz reánk — az az Isten, akinek fia a Gecsemáné kertben, a legsötétebb éjszakán így aggódott értünk: vigyázzatok! Jézus az életünkben, szívünkben és lelkünkben akar lenni, tanítani akarja a XXI. század emberét, a szatmáriakat. S akik Krisztus köré gyülekeztek, azoknak nem lesz bántódása ebben az elfajzott világban — így halad az élet, csodákkal telve” — fogalmazott.

Az igehirdetéseket követően elsőként Kovács Lajos, Nagyecsed polgármestere köszöntötte az egybegyűlteket, felvillantva pár adatot a település gazdag történelméből, majd Fülöp István, a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület elnöke üdvözölte a jelenlévőket. Dr. Gulyás Gergely, az Országgyűlés alelnöke ünnepi gondolataiban arra mutatott rá: a magyar nemzeti kultúra elképzelhetetlen a reformátusok nélkül. „Jövőre a reformáció 500. évfordulóját ünnepeljük, s a katolikus Antall Józsefet idézve: a magyar reformáció megszületése egybeesett a nemzet Mohács utáni feltámadásával — ezt a hitet kell megőriznünk ma és a jövőben is” — mondta, Czibere Károly államtitkár pedig úgy fogalmazott: a Kárpát-medencei reformátusság, megőrizve hitbeli egységét, számon kell tartsa egymást. A politikusok ünnepi gondolatait követően az igei köszöntőkben Kovács Sándor, a Szatmári Református Egyházmegye esperese Báthori István imádságával köszöntötte a jelenlévőket, kérve Istent: „Adjon lehetőséget, hogy mi, szatmáriak évről évre összegyűlhessünk és leborulhassunk előtte, a leborulásban erőt és hitet nyerve. S Krisztus tanítását követve mondjuk: Atyám, életemet a te kezedbe teszem le, és ott biztonságban van és lesz.” Nagy Sándor, a Nagykárolyi Református Egyházmegye esperese Nagykároly, Tasnád és a Tövishát üdvözletét tolmácsolva kérte Isten kegyelmét a hit megtartására. „Együttlétünkkor megtapasztalhatjuk egymás hitének erejét. Mi ott állunk Erdély kapujában, a szilágysági dombok között — ott vagyunk, ott leszünk és imádkozunk értetek. Jól tudjátok, bennünket ott találtok” — mondta. A közel négyórás templomi ünnepséget követően — melyet a Nagyecsedi Református Egyházközség Énekkara és a Mátészalkai Zenebarátok Kórusa szolgálata színesített — a hagyományok szerint a zászlós felvonulás indult a templomtól a vásártérig, ahol késő estig különféle kulturális programok zajlottak a színpadon.

Szabó Kinga Mária