Gyakran járom megyénk falvait. Mivel régebben is sokat jártam, van összehasonlítási alapom a régebbi és a jelenlegi falusi élet között. Nem mintha városon nem ugyanazok a változások mennének végbe, sőt, azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a falu határa már bent van a város közepén, a város határa pedig már-már eltakarja a falut, városiasodik a falu, és a város is felveszi a falu jó és rossz tulajdonságait. Nem is ezzel van igazán baj, hanem azzal, hogy egyre több az olyan ember, akit nem motivál semmi a közösségi élet gyakorlására. Mint minden más területen, az emberek nagy része a dolgok könnyebb oldalát választja: amiről csak lehet, lemond, nem arra törekszik, hogy ő maga fejlessze ki életritmusát, életterét és életcéljait, hanem másoktól veszi át azt a trendet, ami nem biztos, hogy jó, de korszerű. Korszerű olyan értelemben, hogy nagyon sokan gyakorolják, és nem lóg ki a többség közül. Így nőnek fel ma már a gyerekek, a szüleik sem akarják őket másra nevelni, mert az elsősorban macerás, máskülönben pedig elnyomás. Ma már az a trendi, ha a gyerek önállóságra nevelkedik, megáll a saját lábán, ha a szülő biztosítja számára az anyagi feltételeket.

Az urbanizált faluban vagy az elnépiesedett, hagyományőrzővé vált városban nevelkedő ember kezd kiszakadni a zárkózottságából, és az tapasztalható, hogy a már rég megszűnt városi vagy falusi közösségek helyén általános vagy semleges — se nem falu, se nem város —, magukat „csapatnak” nevező emberi közösségek jönnek létre. Ezek a kapcsolatok újdonságérzést keltenek, nem csak a fiatalok körében.

Az urbanizált faluban vagy az elnépiesedett, hagyományőrzővé vált városban nevelkedő ember védtelen a szélsőségek egyéni vagy közösségi nyomásaitól. Persze még az egyre gyakoribb ilyen példákat tapasztalva sem ismeri fel az ember, hogy nem megoldás az, ha megszólja, bírálja és elítéli a szélsőséges egyéneket és közösségeket, hanem értelmes emberekből álló, értékeket hordozó közösségek teremtéséből kellene részt vállalnia. Értelmes és értékeket hordozó közösségeket csak értelmes és értékeket hordozó egyének alkothatnak.

Annak, hogy ma már nincs határ falu és város között, az kellene hogy legyen az eredménye, hogy a mai ember magában hordozza mindazokat az értékeket, amik falvakon és városokon halmozódtak fel.

Életritmust és életteret úgy lehet kialakítani, életcélt úgy lehet elérni, ha meg tudjuk fogalmazni, hogy az számunkra mit jelent, és tudjuk, hogy mit akarunk. A zárkózott emberek világában ez nem egyszerű. Fel kell ismerni, hogy más az egyéni és más a közösségi cél. A siker titka a kettő összehangolása.

Elek György