Szombaton délután a múlt században még működő kukoricafosztók hangulata elevenedett meg a szatmárnémeti Aranykapu Fonó-Házban.

Szombaton délután sok kisiskolás élvezhette az egykori kukoricafosztók hangulatát az Aranykapu Fonó-Házban, megidézve ezt az egykor kalákában végzett őszi társasmunkát, mely a mi vidékükön „máléhántás”, „máléfejtő” néven is ismeretes volt. A kisiskolás gyerekek egy percig sem unatkozhattak az egész délutánt betöltő játék alatt, először a szalmabálákból kirakott körbe halmozták a suskás málécsöveket, azután nekiláttak a közös munkának, nagy buzgalommal hántották le a szép sárgára száradt suskát a csövekről. Amikor már jó nagy kupac összegyűlt, az aranysárga szemek lefejtésének is neki lehetett gyürkőzni, láthatóan a gyerekek nagyon élvezték az új felfedezést, a száradó kukorica illatát, a málészemek pergését a vesszőkosárba. Közben Nezezon Enikő, Takács Andrea és Sályi Panna irányításával népdalokat énekeltek, gyorsan megtanulták a mókás sorokat, a fülbemászó dallamokat. Izgalmas játékot játszottak, „A pap házán gólyafészek, minden ember látja”, énekelték a vidám dalocska sorait, közben egyikük a körön kívül állt, majd a málébajuszból készített kis fészket egy gyermek fejére tette, aki legtöbbször észre sem vette, a többiek kacagása figyelmeztette a turpisságra. Miközben a Fonó-Ház udvarán vidáman folyt a kukorica fosztás, addig egy csapat ügyes leány a konyhában serénykedett, málélisztből formálták a finom édes pogácsát, a „görhét”.

Csutkababa és málépogácsa

Az udvaron a szépen lefejtett málécsövekből aztán ki-ki elkészítette a maga csutkababáját, suskából fonták a haját, ruhácskába, mellénykébe öltöztették, közben a felnőttek meséltek nekik a kukoricáról, megtudhatták, milyen sokféle megnevezése van, vidékenként más és más, és azt is, hogy régen a növény minden egyes részét felhasználták, semmi sem veszett kárba. A suskából egyes falvakban még ma is igen szép használati tárgyakat, kosarat, táskát fonnak. Közben sokféle finomságot kóstolhattak, amelyek mind-mind kukoricából készültek, főtt málét, görhét, kukoricás lepényt. Miután a babák elkészültek, a csutkákból „ólat” építettek, nagy volt az izgalom, ki tudja magasabbra építeni a maga várát. Észre sem vették, olyan gyorsan repült az idő, ahogy besötétedett a házban folytatták a művészkedést, olvasztott viaszból, és őszi bogyókból, magvakból készítettek ablakba akasztható mandalákat.

 Pándi Annamária