Rég nem titok már, hogy pénz- és sikerorientált világban élünk, a fiatalok legfőbb vágya, hogy kevés munkával és jó fizetéssel járó munkahelyhez jussanak.

Ismerősöm is erre hajt, meg sem fordul a fejében, hogy a munkája akár a hobbija is legyen. Megtanulja ő azt, amit az egyetemen megkövetelnek tőle (jó tanuló volt az iskolában is), arra viszont nem hajlandó, hogy szakmai érdeklődésből valami pluszt tegyen, esetleg olvasson. Mintákat követ, sikeres és befutott embereket próbál meg utánozni úgy, hogy nem érdekli, azok milyen erőfeszítésekkel, milyen küzdelmek árán jutottak oda, ahol most tartanak. Mivel ismerősömnek nincs hivatástudata, könnyen megváltoztatja elképzeléseit, ha jobb lehetőségeket lát, bármikor hátrahagy mindent, és egy teljesen más területen kezdi újra az egyetemi tanulmányait. Ebben pedig támogatják a szülei.

Számomra mindig megválaszolatlan kérdés marad az, hogy milyen kell legyen a szülői támogatás. Jó-e az, ha a szülő minden hóbortjában segíti a gyerekét, vagy hasznosabb, ha megmutat számára néhány lehetőséget, melyek közül a gyerek válogathat? Érdekes kérdés ez, mert elég sok olyan esettel találkozunk, amikor a szülő egy kiváló, követhető minta, de a gyerek éppen amiatt nem hajlandó ezt az utat választani, mert ezen az úton csak munkával, küzdelemmel és kitartással lehet eredményeket elérni. Ma már nagyon sok ember számára a munka egy szükséges rossz, amit nevezhetünk kötelességnek, az iskolai kötelező olvasmány felnőttkori változatának, amin ha túljut, jöhet a szórakozás.

Amikor egy fiatal háromszor is újrakezdi az egyetemet más-más szakon, lehet, hogy meg sem fordul a fejében, hogy olyan jellegű tanulmányokat kellene végeznie, amiket szeret, hogy majd olyan munkát végezhessen, ami akár lehet hobbi és szórakozás is. Nem. A legfőbb cél, hogy sok pénzt keressen kevés munkával. Elég sok kutatás és felmérés igazolja azt, hogy ma már egyre kevesebb gyerek és fiatal számára minta a szülő. Legkevésbé azok a szülők, akik kitartó munkából élnek. A fiatalok számára azok a minták, akiket a média helyez előtérbe. Huszonéves korban a gyakori újrakezdés még nem nevezhető kudarcok következményeinek, de egy idő után, amikor többszöri újrakezdést követően sem találja meg a fiatal az útját, felvetődik az újabb kérdés: mi az ő életcélja, és milyen korára érheti el azt?

Elek György