Továbbra is a cigarettacsempészet paradicsomának számít az ország északi határszakasza, beleértve természetesen Szatmárt is — idén eddig több mint 35 millió lej értékű csempész-dohányterméket és -dohányt foglaltak le a határrendészek, jelentős részét nálunk.
A Máramarosszigeti Határrendészeti Felügyelőség közreadott összesítése kimondottan a cigarettacsempészetet vette górcső alá, amelyből kiderül, hogy idén szeptember végéig 1 400 000 csomag, majd' 16 millió lej értékű cigarettát foglaltak le — s nem mellesleg 24 házkutatást tartottak, és 150 személy ellen indítottak eljárást, akik közül végül 22 személyt állítottak elő és tartóztattak le.
Mint az összesítő kiemeli, az északi határszakaszon a helyzet változatlanul pezsgő — azaz továbbra is ez a csigarettacsempészés paradicsoma, akárcsak Szatmárban és Máramarosban, ahol hosszú évtizedek óta egyre virágzóbb iparággá és egész generációk jól jövedelmező foglalkozásává vált, évente átlagosan 560 millió euró veszteséget okozva az országnak. Hiszen amióta világ a világ: ami iránt nincs kereslet, annak nincs is kínálata, ami iránt viszont van, ott annál bőségesebb a felhozatal — a borsos hazai cigarettaárak pedig folyamatosan szítják az ukrajnai csempészcigi iránti keresletet, ráadásul tavaly a lényegesen szigorúbb járványügyi korlátozások miatt a hordárok, szállítók mozgástere is jelentősen korlátozva volt, komoly kiesést okozva a csempészeknek, amit ugye pótolni kell.
Mindezek tükrében egyáltalán nem meglepő, hogy az idén elkobzott cigarettamennyiség 82%-át Szatmár, Máramaros, valamint Suceava megyében találták — csak Szatmár megyében 233 000 csomag, 2,7 millió lej értékű füstölnivalót koboztak el, valamint 13 darab járművet— s a csempészcigaretta több mint 80 százalékát továbbra is a „no name”, kimondottan illegális kereskedelemre, illegálisan gyártott cigaretták alkotják, származási helyük pedig (akárcsak eddig) a Moldovai Köztársaság és Ukrajna. Persze sem a lefoglalt, hatalmas cigarettamennyiség, sem az előállítások, letartóztatások nem riasztják vissza sem a kis, sem a nagy tételes csempészeket, akik mindennap újra próbálkoznak — különösen a zöldhatáron keresztül. Annak ellenére, hogy az utóbbi hónapokban többször is jelentős mennyiségű szállítmányukat hátrahagyva voltak kénytelenek visszamenekülni az ukrán területre a hordárok — egyébként az ilyen esetek kapcsán a határrendészek idén eddig 60 alkalommal voltak kénytelenek fegyvert rátani és figyelmeztető lövéseket leadni a levegőbe (a legtöbbször persze hiábavalóan, mert a menekülőknek eszük ágában sem volt megállni). Az összesítőből az is kiderül, hogy a hordárok/csempészek körében változatlanul népszerű „raktározási” módszer, hogy a zöldhatárhoz minél közelebb, elhagyatott fészerekben, karámokban, házakban vagy sűrű bozótosban, nehezen megközelíthető, sziklás helyeken kialakított „bunkerekben” halmozzák fel a nagy méretű, fekete fóliába burkolt dobozokat, ahonnan a szervezet következő láncszemei nem feltűnő, kisebb tételekben szállítják tovább az „áruelosztóknak”, akik aztán a feketepiacon értékesítik. A módszer népszerűsége annak köszönhető, hogy a lebukás talán legkisebb veszélyét hordozza, ugyanis a zöldhatáron átszállítók csak rövid távokon mozognak terheikkel megpakolva, s nem keltenek feltűnést, másrészt ha hirtelen jelentkezik egy nagyobb tételt igénylő vásárló, azt azonnal ki lehet szolgálni, nem kell megvárni, amíg átcsempészik az árut — ráadásul ha rá is bukkan egy-egy ilyen lerakatra a hatóság, szinte teljességgel lehetetlen azonosítani csempészeket.