A szatmárnémeti 1-es számú élelmiszerpiacon sétálok dél körül. Mindkét oldalon áruval megrakott asztalok állnak, mögöttük elkeseredett árusok, akik arról beszélgetnek egymás között, hogy ha így folytatódik, hamarosan le kell húzni a rolót. A legtöbben annyit sem árulnak, hogy a bevétel fedezze a napi szállítást és a piaci bérleti díjat. Január elsejétől a város negyven százalékkal emelte a bérleti díjakat, de más kiadások is nőttek. Egyre jobban erősödik a harc az őstermelők és a viszonteladók között, bár az is igaz, hogy egy ideje nem ők jelentik egymás számára a konkurenciát, hanem a lépten-nyomon megnyíló bevásárlóközpontok. A legutóbbi választási kampány idején mindent megígértek az őstermelőknek, akik viszont most úgy érzik, hogy minden ellenük szól. Érthető, hogy már azok is a bevásárlóközpontokban vásárolnak, akiknek évekig, évtizedekig megvoltak a jól ismert termékbeszállítóik, tudták, hol terem az áru, és soha nem volt gond a minőséggel. Jelenleg, ha valaki autóval megy az élelmiszerpiacra vásárolni, négylejes parkolójegyet kell váltania, a bevásárlóközpontoknál viszont ingyenes a parkolás. A piacon esőben, hóban vagy forró napsütésben kell bevásárolni, a bevásárlóközpontokban légkondicionált, tiszta helyiségben szépen becsomagolt árut lehet a kosarába tenni. Hogy minőségben mi a különbség a piaci és a bevásárlóközpontokban található áru között, azon lehet vitatkozni. A fiatal és középkorosztály ezen már nem vitatkozik, hiszen nekik már nem jelent semmit a „házi” jelző, ők már túl vannak azon, hogy bizonyos dolgokhoz akkor is ragaszkodni kell, ha annak nincs semmi előnye. A nagy kérdés: mi lesz azokkal a kistermelőkkel, akik számára a zöldség- és gyümölcstermesztés az egyetlen megélhetési forrás? Földet és gépeket vásároltak, bizonyos szinten képezték magukat, most pedig ott állnak a termékeik mellett a piaci asztalnál, és annyit nem árulnak, hogy megtérüljön a befektetésük. Azok a politikusok, akik a választási kampány idején még arról beszéltek, hogy támogatni fogják a kisgazdákat, most olyan törvénytervezeteket dolgoznak ki, amelyek a nagy gazdaságok számára biztosítanak előnyöket, mert úgy látják, az a gazdaságosabb. Lehet, hogy így van. Mindenképpen azt kell támogatni, ami gazdaságosabb. De akkor miért ígértek mást a kampány idején? Azért, mert a politikusnak azt kell ígérnie, amire a választónak szüksége van. Azt fogja ígérni a következő választások előtt is.