Tegnap Szatmárnémeti élelmiszerpiacain mezőgazdasági kistermelőkkel, mezőgazdasági termékeket forgalmazókkal és vásárlókkal találkoztak a Szatmár Megyei Mezőgazdasági Agrárkamara szakemberei.

Az Agrárkamara részéről Fernea Liviu, Petran Ovidiu és Govor Claudiu találkozott a termelőkkel, az eladókkal és a vásárlókkal, akik többnyire hasonló panaszokkal álltak elő. Tankóczi Miklós szatmárnémeti zöldségtermesztő elmondta, sokszor a felét sem tudja eladni annak a friss zöldségnek, amit hosszas előkészítéssel, komoly befektetés és állandó munka árán termel meg. Arra panaszkodott, hogy még akkor is elmennek mellette a vevők, ha ugyanolyan áron adja, mint azok a viszonteladók, akik jóval rosszabb minőséget hoznak be külföldről. Horotan Adrian Decebalról szállít almát, amit minimális vegyszerhasználattal nevel saját gyümölcsösében, de a vevők nagy része elkerüli, mert nem annyira mutatós, mint az importból származó gyümölcsök.

Vásárlói szemmel

Nagy Jolánnak a város szélén van tíz ár zöldségeskertje. Palántákat akart vásárolni, de nem talált kedvére valót. „Ami most kapható, még gyenge — magyarázza az asszony. — A tavaly hasonlót vettem, fele kiszáradt. Most azon gondolkodom, hogy két–három hét múlva vajon találok–e nagyobb és erősebb palántákat, mert ha igen, akkor érdemes várni még akkor is, ha majd drágább lesz”. Kerekes Katalin egyetért azzal, hogy jobb a hazai termék, mint az import, de véleménye szerint a hazai termesztők csak egy bizonyos szezonidőszakban vannak jelen a piacokon: primőr áruik nincsenek, hanem egyszerre lepik meg a piacokat, majd egy bizonyos idő után egyszerre tűnnek el. Huszonkét év alatt a megyében egyetlen zöldségtermesztő sem gondolt arra, hogy egy olyan fóliarendszert hozzon létre, amiben csak egyfajtát (paradicsomot, paprikát, padlizsánt stb.) termesszen, de olyan formában, hogy az év minden hónapjában jelen tudjon lenni a piacon. Egy ilyen termesztőnek bármelyik bevásárlóközpontban is helye lehetne, és nem kellene az idejét piacolással töltse.

Elek György