"1956-ban a magyar nép elementáris erővel kiáltotta a nagyvilágnak: Elég volt! És egy békés szimpátiatüntetésből órák alatt spontán módon kibontakozott az a forradalom, majd szabadságharc, amelyet egy gyűlölt, idegen katonai erő biztosított, s amely a magyar társadalom legszélesebb rétegeit a végletekig kizsigerelő rendszer ellen irányult.

1956 követelései között szerepelt a szovjet csapatok kivonása, a nemzeti függetlenség és a semlegesség kinyilvánítása, kilépés a Varsó Szerződésből, a kommunista diktatúra megszüntetése, a többpártrendszer visszaállítása, a szabad választások követelése, a demokratikus szabadságjogok (gyülekezési jog, szabad sajtó és véleménynyilvánítás, vallásszabadság), sztrájkjog, önálló szakszervezetek alakításának a biztosítása, a nemzeti jelképek visszaállítása, a Kossuth-címer, magyar egyenruha a katonáknak, az ÁVH feloszlatása, a politikai perek felülvizsgálata, független bíráskodás, a paraszti magángazdálkodás támogatása, a beszolgáltatás megszüntetése, a tagosítások felülvizsgálata, a téeszből való kilépés engedélyezése, az elvett földek visszaadása, a magántulajdon és a termelési szabadság visszaállítása, a föld szabad értékesítése, a kisipar és a kiskereskedelem engedélyezése, az ipartestületek visszaállítása, bérrendezés, nyugdíjreform, méltányos adózás, állami lakásépítés, gyermektelenségi adó eltörlése, családi pótlék egy gyerek után is, a nemzeti ünnep (március 15.) és keresztény ünnepek visszaállítása (karácsony és húsvét másnapja, pünkösd), az iskolai hitoktatás engedélyezése, orosz nyelv oktatásának eltörlése, az egyházak szabad működése, gazdakörök, olvasókörök visszaállítása.

Ez lett volna a magyar kibontakozás, a magyar jövő, ha rajtunk múlik. De nem rajtunk múlt. Ahogy 1849-ben, 1956-ban is egyedül maradtunk. A világ mindkét esetben egy birodalom belügyének kezelte a magyar ügyet. Végeztek velünk és gyorsan. Ahogyan azt 1849-ben az angol miniszterelnök fogalmazta. 1956-ban is hasonló volt a helyzet. A szemben álló nagyhatalmak számára Magyarország sorsa nem ért meg egy nagy nemzetközi konfliktust.
Nekünk magyaroknak pedig maradt a kegyetlen, kemény, drasztikus, soha nem látott méretű parttalan, az egész magyar társadalomra válogatás nélkül lesújtó megtorlás, az internálás, az emigráció, majd a lassú, gyötrelmes beletörődés." — fogalmaz előadásának beharangozójában dr. Vizi László Tamás. 

A szervezők szeretettel hívnak és várnak minden érdeklődőt november 4-én, szombaton 18 órától a Láncos-templom gyülekezeti termébe (Szatmárnémeti, Kálvin János tér).

Hírszerkesztő