Ebből a különleges hangulatból és pillanatokból „próbáltam meg elcsípni néhányat” –  írta fényképsorozatának ajánlójában Bart Imre. Akinek neve nem ismeretlen olvasóink számára, hiszen többször örvendeztette már meg őket a kigyei kápolnáról (no és őzike látogatóiról) készített felvételeivel.
Most a nagykárolyi neológ zsinagógára fókuszált, s nem csak a 160 éves épület belső terét, de különleges hangulatát is megörökítette.

Az első zsidó családok 1720 és 1740 között Károlyi Sándor hívására jöttek Nagykárolyba Galíciából, és az úgynevezett Zsidóközben telepedtek le. (Érdekes módon Szatmárnémetibe való betelepülésüket csak több mint évszázad múltán, 1842-től engedélyezték.)
Számuk folyamatosan növekedett, s hogy alig egy évtized alatt mennyire bekapcsolódtak a kisváros korabeli életébe azt az is igazolja, hogy 1731-ben Károlyi gróf új szerződést kötött velük, amelyben megtiltja, hogy kóser bort keresztényeknek árusítsanak – ugyanakkor megengedi, hogy zselléreket is felfogadjanak. „A földesuraknak jelentős haszonnal jártak ezek a bérletek, és csak zsidóknak adták bérbe a haszonvételeiket. A XVIII. század folyamán ez maradt a zsidók fő foglalkozása. A svábok nagyobb számban történő betelepítése nyomán megalakultak a céhek. 1784-ben Nagykárolyban 370 kézműves 54 különféle iparágat gyakorolt. 

A céhek nemzetiségi alapon különültek el: a főként kisnemesi származású magyarok voltak a csizmadiák, tímárok, gubások és szabók; a svábok voltak a kovácsok, lakatosok és kerékgyártók; a szlovákok voltak a fazekasok és kelmefestők; a zsidók a pékek, mészárosok, gyertyaöntők és szappanfőzők. 
A Károlyi grófok 1850-ig védelmezték a letelepedett zsidóságot. A hitközséget még letelepedésükkor, 1720–ban alapították, 1790 körül három tanerős elemi iskola,
míg 1874-ben már „Zsidó nemzeti iskola” működött a városban.” – írja a Helikon irodalmi folyóiratban Gaal György. 
Az 1940–es évek elejére több mint 3500 főre duzzadt a nagykárolyi zsidó közösség – ma már alig két – három család van a városban.

A mai zsinagógát 1866-ban kezdték építeni, a neológ hitközség használta, amely 1890-ben felújította és kisebb mértékben átalakíttatta. A közelben állt egy mára már elpusztult kisebb zsinagóga is, amelyet az ortodox hitközség használt. 

A romantika és a mór stílus jegyeit viselő épület három hajója közül a középső nem sokkal szélesebb a két oldalsónál, főhomlokzata az oldalhomlokzatok első szakaszával alkot szoros egységet, amit a sarkokon kialakított, az ókori Kelet építészetét idéző pártázattal záródó oszlopok elhelyezése is mutat. A főhajó homlokzatát keretező két oszlop magasabb a többinél: Salamon templomának oszlopait idézi. Felső részén az ívsoros záró párkány egyenes, tetején a tízparancsolatot mutató két kőtábla kapott helyet.

A homlokzatokon két sor ablak van, az alsó fölött egyszerű párkány fut körbe. A főbejárat fölött, az ívmezejében kerek ablakokkal bővített hármas ablak (trifórium), valamint egy rózsaablak nyílik. A mellékhajók főhomlokzata is hasonló kiképezésű, kettős ablakokkal, ez ismétlődik az oldalhomlokzatok első szakaszán is. A zsinagóga oldalfalait pilaszterek tagolják, a karzatok szintjét hármasablakok világítják meg, fölöttük Dávid csillagokkal díszített fríz, és ívsoros párkány van kialakítva. 
Hátsó homlokzatán az alsó párkány magasságig tartó apszis utal a Tóra-fülkére, fölötte díszes rózsaablak nyílik és timpanon zárja a főhajót. 

A zsidó hitközség a zsinagóga épületét húsz évre a Nagykárolyi Polgármesteri Hivatal gondozásába adta, s az önkormányzat 2023–ban egy határokon átnyúló Interreg pályázat révén szerette volna felújítani, benne multifunkcionális központot kialakítani, ám a pályázat sajnos nem lett nyertes.

Szabó Kinga Mária

(Fotók: Bart Imre)