Norvég Barnevernet, bár ne vernéd szét a norvég társadalmad, mert a tiéd — ezzel a parafrazált idézettel indítok. A szójátékot Szűcs Sándor lelkésztől kölcsönöztem, akinek beszédében hangzott el szombaton a Bodnariu családdal szolidarizálók szimpátiatüntetésén.

A kommunista diktatúrától menekültként elborzaszt a jövőből integető jóléti diktatúra képe. Egy humánusnak csúfolt humanista állam skandináv modellje, melyet norvég olvasatában egyre jobban megismerhettünk az elmúlt időszakban. A humanizmus csak ember és élet-, „mégegyszermondom” ember és élet-központú szabadna legyen.

A definíciók okozzák a bonyodalmakat. Itt van máris az első kettő. Élet az is, ami anyaméh nélkül érkezik a világba, embernek fogjuk nevezni az anyját-apját nem ismerő, kémcsőből érkező, két lábon járó egyedeket? Dilemmák, amelyek még nem értek el bennünket.

De vannak dilemmák, amelyek itt vannak.

Másságukat hangsúlyozó polgártársaink miért tűrik el, hogy visszamaradott, bigott emberek által gyakorolt együttélési modell meghatározását vegyék kölcsön társadalmi státusuk meghatározására? Ha már mások, legalább nemcsaládnak neveznék nemcsaládjukat.

Másik. Családon belüli erőszak. Nem tudunk különbséget tenni a családját félholtra verő részeg szülő tettei és a józan szülő nevelésében jelen levő, ritka, de akkor szükségszerű biblikus vesszőzés cselekedetét. Ennyire leszegényedett volna a szókincsünk?

Itt a harmadik dilemma. Mertem biblikusnak nevezni valamit és ettől már keresztény világunk is ódzkodik. Pedig ebben rejlik a dilemmák feloldása.

A mindenkori törvények alapja, a jogi alapdefiníciók a tíz parancsolatban rejlenek. A nemzeti identitás meghatározásában egyik alapszempontnak számító irodalmi nyelv alapját a bibliafordítások jelentették.

Ideje volna feloldani a dilemmáinkat.

Ebben csak az segítene, ha keresztényi státusunk meghatározását helyére raknánk. Nem attól vagyok keresztény, hogy bármely keresztény vallásfelekezet tagjának vallom magamat. Attól válok azzá, hogy saját elhatározásomból, saját akaratomból krisztusinak vallom magamat és ezt a meggyőződésemet megélem. Ebben vajmi kevés értelme van annak, hogy egy-két-kilenc emberrel azonos véleményen vagyok, mert sok százmillió krisztusi Krisztus-hívővel kerültem azonos platformra, mindenféle előzetes egyeztetés nélkül.

Nekem erről szólt a tüntetés. Sokan voltunk, de nem elegen.

Gál Zoltán