Bár a továbbra is fennálló sztrájkhelyzet miatt a díjkiosztó elmaradt, szívmelengető és csordultig megtelt díszteremmel vettek búcsút iskolájától a Kölcsey Ferenc Főgimnázium nyolcadikos tanulói csütörtök délután.

A virágtól illatozó, valamint izgatott szülőkkel és nagyszülőkkel teli terembe énekelve vonultak be a ballagók, majd az ünnepséget egy Reményik Sándor verssel nyitották meg.

A szavalat után egy közös ének következett, majd elhangzott a nyolcadikosok búcsúbeszéde is, amelyben többek között a számukra legkedvesebb közös emlékeket idézték fel, de kitértek arra is: remélik, jó néhányan a jövőben is együtt folytatják tovább útjukat. Az elmúlt évekre és az elsajátított tudásra utalva megköszönték a tanárok fáradalmas munkáját, ugyanakkor a szülők támogatását is, majd sok sikert kívántak a közelgő vizsgákhoz.

Engedni kell a változás törvényének

A búcsúbeszédet követően egy közös szavalat és egy újabb éneklés vette kezdetét, majd az osztályfőnök, Fazekas Katalin köszöntötte az egybegyűlteket. A tanárnő egy Epiktétosz idézettel indította beszédét: “Minden vàltozik, nem azért , hogy ne legyen többé, hanem azért, hogy az legyen, ami még nem volt.”

“Az ismeretlentől való félelem néhány pillanatra megremegteti a legelszántabbak és a legbátrabbak szárnyait is. De csak úgy válhattok azzá, akivé lennetek kell, ha engedtek a változás törvényének.” –  folytatta saját szavaival az idézetet az osztályfőnök, hozzátéve, hogy annyi mélységet és magasságot éltek meg az évek alatt a diákok, hogy nem félti őket sem az új helyzetektől, sem a megmérettetésektől.
“Eddig is remekül vettétek az akadályokat, és hoztátok ki minden helyzetből a legjobbat. Remélem, hogy a jelképes tarisznyátokba a tudáson és a tananyagon kívül fontos emberi értékeket is sikerült belecsempésznünk, amelyek segítenek majd nektek a kövektező négy év próbatételeinek teljesítésében.” – fogalmazott meghatottan Fazekas Katalin.

Ballagási emlékként egy-egy batyut készített a diákjainak, amelyekbe néhány jelképes tárgyat tett: egy idézetes kártyát, egy iránytű képét, ami a tájékozódás egyik fontos eszköze, egy kavicsot – ami a nehézségeket szimbolizálja, egy radírt a kudarcok elhalványítására, egy színes ceruzát, hogy legyen mivel kiszínezni a szürke hétköznapokat, egy puzzle darabot, amely egyrészt a közös képhez való tartozást jelzi, másrészt pedig azt, hogy bárhová is kerülnek, fontos részei lesznek az adott közösségnek. Beletett továbbá egy bagoly figurát, amely a tudást jelképezi, egy gombot, amely magukat a diákokat szimbolizálja, egy pici csipeszt, amivel összefoghatják majd az élményeket, valamint egy dobókockát, ami a játékot és a szerencsét szimbolizálja.

Az osztályfőnök zárásképpen egy tanmesével indította útnak a végzősöket, majd mindenkinek átadta a batyut és sok sikert kívánt úgy az életben, mint a közelgő vizsgákhoz.

A hangsúly nem a lezáráson, hanem a folytatáson van

Fazekas Katalin után Pataki Enikő, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatója köszöntötte a jelenlévőket,  felidézve a ballagók előkészítő osztályba való beiratkozását, amely “mintha csak tegnap lett volna”, most pedig egy újabb mérföldkőhöz érkeztek.

Mint mondta, a nyolcadikos ballagás egyféle lezárás, de a hangsúly inkább a folytatáson van. “Ne az elszakadáson legyen a hangúly, hogy ti most elszakadtok egymástól, hanem inkább legyetek ti az alapjai a különböző osztályoknak, ahová tovább kerültök, annak a jó szellemiségnek, ami eddig is benneteket jellemzett. Maradjatok összetartóak és tegyétek összetartóvá azt az évfolyamot, amely a jövő évi kilencedikes évfolyam lesz, és amelyiknek az alappilléreit ti fogjátok képezni. (...)” — buzdította a búcsúzókat az igazgatónő.

 A fennálló helyzetre hivatkozva Pataki Enikő elmondta, hogy bár nehéz időszakban ballagnak, az átélt tapasztalatokból a diákok megtanulhatták, hogy a problémáknak mindig van megoldása, ezért ők is boldogulni fognak majd az továbbiakban.
Az igazgatónő szerint a ballagókat főként a szeretet, az összetartozás és a hit jellemzi, hiszen kiváló versenyzők, kiváló sportolók és nagyon jó emberek is, akiket olyan pedagógusok és szülők vesznek körül, akik példaképként szolgálhatnak számukra, noha sokszor maguk a diákok tanítják “feletteseiket”.

“Úgy teljes és kerek a világ, ha mi meghatódunk attól, hogy ti felnőttetek, hogy az ilyen picurból hatalmas legény vagy leányka lett, akire már felfelé kell nézzük – és felnézünk rá a szó fizikai és átvitt értelmében is — és bízunk benne. És irigyelünk benneteket a fiatalságotokért, irigyelünk benneteket azért, mert álmodni tudtok még… Tudjatok is, és higgyetek, és legyenek álmaitok!” – fejezte be beszédét az igazgatónő, majd Mécs László gondolataival indította útra a diákokat.

Az ünnepi beszédek után a ballagók kivonultak a díszteremből, majd az iskola folyósóját meghatott szülők, szebbnél-szebb virágcsokrok és könnyes tekintetek árasztották el.

Szabó Beatrix

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!