Koncz Géza túravezető beszámolója:

A korai napsugarak melegét élvezve gyülekeztünk szombat reggel az EKE túrák megszokott kiindulópontjának számító Penny parkolóban, ahol igyekeztünk hatékonyan elosztani az autókban levő helyeket és egy rövid eligazítás után útnak is indultunk.

Körülbelül két órányi utazás után mindenki sikeresen megérkezett Brébbe. Autóinkat az Inima Maramureșului panzió közelében hagytuk, bár nem volt könnyű helyet találni 11 autónak a falu szűk utcáin. Csapatunk 39 főből állt, amelyből 10 gyerek.

Innen kezdtük meg gyalogtúránkat egy lovasszekér kíséretében. Pár száz méter séta után tartottunk egy rövid megállót a 333A házszámnál, ahol két régi, hagyományos módszerekkel készült faház is áll az udvaron, amelyek III. Károly brit uralkodó tulajdonában vannak, értékmentési törekvéseinek eredményeként.
Tovább emelkedtünk a szűk utcákon és többször be kellett várjuk egymást, mert fotótéma volt bőségesen, bár helyenként keresni kellett a megfelelő szöget, ahhoz hogy az autentikusnak számító faházak és kerítések mellett/mögött takarásban legyenek a habtéglából, piros vagy kék lemeztetővel fedett épületek, amelyek eléggé belerondítanak az utcák arculatába. De talán éppen ettől autentikus az egész.

Már a házak táján is szemügyre vettük, hogy itt még javában nyílnak a tőzikék, hóvirágok, kárpáti sáfrányok, de ahogy magunk mögött hagytuk a falut és egyre magasabbra értünk, kiterjedt lila-fehér virágszőnyeg foltok tarkították a zöldellő füves-avaros részeket. A völgyből kiérve már a Gutin tömbje mutatta nekünk az irányt, illetve a nagyon jó állapotban levő piros kereszt turistajelzés, amely felvezet a Gutin-gerincre. A hegység felénk eső északkeleti oldalának nagy részét még hó borította, ami jó kontrasztot adott a virágba borult lejtőnek.

Kényelmes tempóban kétórányi gyaloglás után megérkeztünk a Brébi-tóhoz (Tăul Morărenilor), de még mielőtt leereszkedtünk volna, készítettünk egy csoportképet a háttérben magasodó Gutinnal, amelynek tükröződését majd a tó vizén is megcsodálhattuk. A tónál tartottunk egy hosszabb pihenőt, ahol a gyerekek megkapták az újabb pecsétet a pontgyűjtő füzetükbe egy kis „csúcscsokival” kiegészítve. A finom falatokból erőt gyűjtve indultunk vissza az autóinkhoz, az immár ereszkedővé váló úton, amit a gyerekek kifejezetten élveztek és egymást hajkurászva próbálták gyorsabb tempóra bírni a sereg többi részét, mondhatni kevés sikerrel.

Köszönet a szép napos időért, az ébredező, virágzó természet látványáért, valamint a túratársakért, akikkel élmény volt együtt tölteni ezt a virágvasárnap előtti szombatot.

Lejegyezte és a túrát vezette: Koncz Géza
Fotók: Koncz Géza, Pallai Levente, Márk-Nagy Ágota, Anita Nitu

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!