Egyszer lent, egyszer fent — ilyen az elmúlt huszonhat év politikája. Pártok jönnek, pártok mennek, az RMDSZ (amely inkább nevezi magát érdekvédelmi szervezetnek, mint pártnak) és a PSD (amely többször változtatott már nevet, de irányítói és szellemisége ma is ugyanaz) maradt meg folytonosan a politikai palettán. Az RMDSZ hűséges szövetségese a Szociáldemokrata Pártnak, voltak ugyan olyan időszakok, amikor az RMDSZ érdekei úgy követelték, hogy fordítson hátat a PSD-nek, de ezek az időszakok nem tartottak hosszú ideig, mert a szocialisták, ha néha mélypontra kerültek is, mindig gyorsan talpra álltak. Politikai elemzők szerint az RMDSZ és a PSD azért tudott ilyen hosszú időn át megmaradni, mert mindkét alakulatot a pártállamban nevelkedett, egyik napról a másikra kommunistából demokratává vált régi elit hozta létre. Ezek az alapító tagok ugyan mára többségükben háttérbe húzódtak, de az általuk képviselt szellemiség még mindig él, és ez a szellemiség hatja át az azóta felnőtt ifjú nemzedéket is. A helyhatósági választások után az RMDSZ több megyében (Szatmár megyében is) hátat fordított a PSD-nek, de most, amikor minden jel arra mutat, hogy a PSD országos szinten talpra áll és van esélye megnyerni a közelgő parlamenti választásokat, nem kizárt, hogy az RMDSZ ismét a PSD mellé áll, mert mint eddig mindig, nem az számít, hogy a választók mit akarnak, hanem a HATALOM megszerzése a lényeg. Kezdetben azt hittük, ha valaki hatalomhoz (kisebb-nagyobb tisztséghez) akar jutni, kell rendelkezzen egy bizonyos fokú felkészültséggel, hogy a kapott feladatot jól tudja végezni, magyarán szólva, mielőtt megbízzák egy bizonyos feladattal, meggyőződnek arról, hogy képes-e az illető annak ellátására. Azt hittük, azért nőtt meg hirtelen a középiskolák és az egyetemek száma, mert sokan akarnak tanulni. Lassan rájöttünk, hogy ez nem így van. Nem kell tanulni, mert tudás nélkül is lehet diplomát szerezni. Ma már ott tartunk, hogy nagyon sok, érettségivel vagy akár főiskolával rendelkező személy az alapismeretekkel sem rendelkezik, de ha hűséges katonája valamelyik kormánypártnak, könnyen kinevezik vezető tisztségekbe. Akik jól tudnak helyezkedni, még attól sem kell féljenek, hogy kormányváltáskor elveszítik munkahelyüket, mert időben át lehet állni, pártot lehet cserélni. Parlamenti választásokra készülünk. A háttérben már folynak a jelölések. Nem azzal kezdődött el a jelölési folyamat, hogy „adjuk meg a lehetőséget az alulról jövő szerveződéseknek”, azaz szervezzük meg a tisztújításokat a legalacsonyabb szinttől a legmagasabbakig, hanem néhányan leosztják a magas pozíciókat, majd egy látszatválasztást szerveznek a nemlétező tagság nevében. Így aligha csúszhat be az a hiba, hogy a küldöttek nem úgy szavaznak, ahogy kell. Itt még az „egyszer fent, egyszer lent” elmélet se érvényesülhet.

 Elek György