Augusztus 20. az egyik legrégebbi magyar ünnepnap: Szent István király napja, a keresztény magyar államalapítás, a magyar állam több mint ezeréves folytonosságának emléknapja. Államalapító Szent István királyunkra emlékezünk ezen a napon, és azokra a tettekre, amelyeket kemény kézzel vitt véghez a keresztény magyar állam megalapításáért. Számára a jognak, a törvényeknek a célja és feladata nem volt más, mint a jó és rossz megkülönböztetése, az igazság és az igazságtalanság elválasztása, a gyengék és a kiszolgáltatottak védelme. Ez a mérce mai életünk, közéletünk, politikánk, de még gazdasági törekvéseink tekintetében is. De ez történik-e valójában, vagy csupán megszokásból ünnepelünk, hogy másnap kipipálhassuk és elmondjuk, hogy ezen is túl vagyunk? Átalakulóban van körülöttünk a világ, és jelentős átalakuláson megy keresztül a Kárpát-medence magyarságpolitikája is. A nemzeti érzések reneszánsza azonban nemkívánatos jelenségeket is visz a politikába és a mindennapjainkba. A Trianon óta eltelt közel száz év alatt a magyarság felnőtt, önálló élete, saját gondolatai vannak. Szülőföldünket ma Románia határai veszik körül, számunkra — és a Kárpát-medencében élő más magyar nemzetrészek számára — létfontosságú, hogy Magyarországnak tekintélye legyen a szomszédai előtt, hogy szükség esetén határozottan fel tudjon lépni a magyarságot ért támadásokkal szemben. Mert vannak támadások, és minden jel arra mutat, hogy a „nagy egyesülés” évében és az azt megelőző időszakban még lesznek is. Meg kell tanulnunk: ha változtatni, javítani akarunk önsorsunkon, gyermekeinknek, szűkebb és tágabb családunknak a sorsán, ha elevenen meg akarjuk tartani mindazoknak az emlékét, akiket szerettünk vagy szeretünk, és nem akarunk beolvadni az emlékezet nélküli semmibe, azoknak a kisebb vagy nagyobb közösségeknek a minőségét kell ápolni, javítani, amelyeknek szándékunktól függetlenül is tagjai vagyunk. Ha nyitott szemmel tekintünk szerte a nagyvilágba, azt tapasztaljuk, hogy nagyon sok hasonlóság fedezhető fel a jelen és a múlt között. István király kemény harcokkal és küzdelmekkel teremtette meg a keresztény Magyarországot, de annak megtartása mindig kihívás volt a magyarság számára. Ezer év alatt folyton harcokat kellett vívnia ennek az országnak és az országot megtartó keresztény szellemiségnek a megtartásáért. A helyzet ma sem változott. Tudjuk, hogy jóvátehetetlen az, amit elrontottak a századok, őseink mulasztásaival vagy önhibáikon kívül. De mit kell tenni az újabb hibák megelőzése érdekében? A magyarság nagyobb része kisebbségben él és küzd a megmaradásért. Sok esetben a beolvadás veszélye fenyeget, sokan vannak, akik elhagyják szülőföldjüket. Szent István szétszaggatott országát csupán annak hite és akarása tudná összefogni, de a hitüket vesztett egyének és közösségek jobban hajlanak a liberalizmus könnyelműsége felé, mintsem Szent István összetartó szellemiségéhez. Egyre többen válnak a világszerte erősödő terrorizmus áldozatává. A pusztító merényleteket olyan emberek hajtják végre, akik hisznek valamiben, akik Szent Istvánhoz hasonlóan el akarnak pusztítani egy fennálló rendet, és a maguk hitét igyekeznek terjeszteni és megerősíteni. Mi a teendő ilyenkor? A magyar nép szétszórt és nem egységes sem hitben, sem ideológiában, sem az otthon meghatározásában. Ezért nagy kihívás ma, hogy képes lesz-e a magyarság a jövőben behatárolni a közös otthont, milyen arányban fogják megtartani a keresztény hitet, és egyáltalán képes lesz-e megmaradni a magyar nép annak a jelenkori Európának a szívében, amelyik egyformán van kitéve külső és belső támadásoknak, a kegyetlen terrorfenyegetettségnek. Meddig lesz még augusztus 20. egységes magyar ünnep?

Elek György