Biztató, de egyben aggodalomra okot adó adatokat közölt az előző év összefoglalásaként a Gyermekek Telefonja Egyesület: nőtt azoknak a gyerekeknek a száma, akiknek segíteni tudott a szolgáltatás, de egyre többen panaszkodnak zaklatásra.

A tavalyi, 2018-as év folyamán nem kevesebb mint 101 340 hívás futott be a 116111-es telefonszámra, azaz a romániai Gyermekek Telefonja Egyesület (Asociaţia Telefonul Copilului) segélyvonalára. Ez a vonal az egész országból ingyenesen elérhető, s a segítségre szoruló gyerekek, fiatalok megoszthatják örömüket, bánatukat, tanácsot kérhetnek egy nehéz döntési helyzetben, feltehetik kérdéseiket például a lelki egészséghez, párkapcsolatokhoz, szexualitáshoz, internetbiztonsághoz kapcsolódóan, de akkor is lehet a szolgáltatáshoz fordulni, ha veszélyben, nagy bajban vannak, és azonnali segítségre szorulnak. Mint kiderült, a segélyhívót tárcsázó gyerekek és fiatalok legnagyobb része, 95,49 százaléka nem szokott a családjához fordulni, ha baj van, segítségre lenne szüksége, csupán a telefonálók 4,51 százaléka kér támogatást időnként a szüleitől, testvéreitől, rokonoktól — ezért is rendkívül hasznos ez a vonal, hiszen az ezt hívók anonim módon lelhetnek támogatásra krízishelyzetben.

A 2018-as mérlege alapján az egyesület aggasztó adatokat közölt: 2017-hez képest tavaly például 42,62 százalékkal nőtt a „bullying” esetek száma. Ez azt jelenti, hogy 2212-vel nőtt azoknak a gyerekeknek a száma, akik arra panaszkodtak, hogy megfélemlítik, zaklatják őket. A legtöbbjüknek, 53,07 százalékuknak inzultálásban, szarkazmusban, szidásban volt részük, de 28,07 százalékuk ütlegelésről, lökdösődésről is beszámolt, míg 18,86 százalékuk megfélemlítést, becsmérlést említett. Ezeknek az eseteknek a 77,22 százaléka az óvodában, iskolában történt, 22,78 százaléka pedig közterületen.

Ami a visszaéléseket illeti, 2018-ban az esetek többségében (39,42 százalék) családon belüli agresszióról és molesztálásról számoltak be a betelefonáló gyerekek és fiatalok, 29,07 százalékban érzelmi abúzusról, 19,61 százalékban elhanyagolásról, 11,9 százalékban pedig munkára, kéregetésre kényszerítették a gyerekeket vagy szexuálisan használták ki őket. A kihasznált gyerekek nagyobb részben vidéken élnek (56,52 százalék), 29,96 százalékuk városon, 13,52 százalékuk viszont nem mondta meg, hol él. Főként Dél-Munténiából (24,21 százalék) telefonálnak be a gyerekek és fiatalok, ezt követi az északkeleti régió (13,93 százalék), majd a délkeleti (13,12 százalék) következik.

A bántalmazottak profilja

A visszaélések elszenvedői 51,86 százalékban fiúk, 48,14 százalékban lányok. 62,48 százalékuk egyszerű családból származik, akik mindkét szülőjükkel együtt élnek, 35,51 százalékuk csak az egyik szülőjével él, két százalékuk pedig gyermekotthon lakója.

A legtöbbször családtag a bántalmazójuk: a telefonáló gyerekek 79,78 százaléka számolt be arról is, hogy egyik vagy mindkét szülője vagy valamelyik szülő élettársa támadt rá. A gyerekek 17,17 százalékát ugyanakkor ismeretlen felnőttek, rokonok, pedagógusok vagy nevelőszülők bántalmazták, 3 százalékukat pedig egy másik gyerek használta ki.

Jogi tanácsadást is kértek

A fent említett esetek mellett, amikor pszichológiai tanácsadásban részesültek a betelefonálók, sokan kértek jogi segítséget is — szülők és gyerekek egyaránt. A szülők főként azt illetően kértek tájékoztatást, hogyan lehet apasági tesztet igényelni, illetve elvált szülők esetében arra kérdeztek rá, kinek milyen jogai vannak a gyermekre nézve — például láthatási jog, de a telefonálók negyede azt akarta megtudni, hogyan lehet távoltartási végzést beszerezni, 23 százalékukat a gyerekek jogai érdekelték, 7 százalékukat pedig az őket megillető pótlékok.

A gyerekeket az érdekelte, hogyan lehet pontot tenni a családon belüli erőszak végére, távoltartási végzést szerezni, milyen jogi befolyással lesz rájuk a szüleik válása, de arra is kíváncsiak voltak, fiatalkorúként hogyan költözhetnek el otthonról és élhetnek párban a választottjukkal.

2018-ban a legtöbb hívás az ország délkeleti régiójából (17,23 százalék) érkezett, majd Dél-Munténia következik (13,51 százalék), aztán a Bukarest-Ilfov régió (10,64 százalék) és az északkeleti régió (10,55 százalék), a délnyugati régióból a hívók 5,52 százaléka telefonált, az ország középső részéből a hívások 5,11 százaléka futott be, a nyugati régióból a 3,82 százaléka, a legkevesebben pedig térségünkből (1,96 százalék) hívták a segélyvonalat. Az esetek 31,66 százalékában viszont a hívó felek megőrizték inkognitójukat, és nem mondták meg, hogy az ország melyik részéből telefonálnak.

Bumbuluţ Krisztina