Elnézést kérek, hogy ilyen későn jelentkezem, de a laptopom lemerült és elég körülményes volt áramhoz jutni, végül azonban sikerült.

Harmadjára is bejutottunk tehát, egyre több az ismerős. Tegnap este több régi egyetemista ismerőssel is találkoztunk, mára viszont egyre több nagykárolyi arcot is láttunk, megjelent első ivócimborám is, Gábor (Gajci). Úgy érzem, megint hosszú éjszaka elé nézünk...

Sok érdekességgel is összefutottam a bejárattól a sajtós sátorig, egy-egy színpadon hangolnak az együttesek, de van ahol már zajlanak a koncertek.

Jártunk ezen kívül a kutyaterápiás sátorban, az „ez egy fa” standon, ahol egy improvizációs

gyakorlatnak lehettünk szemtanúi, sőt egy bakelitlemez-standon is körülnéztem, ahol sajnos nem sikerült megtalálnom két kedvenc lemezemet, az angol progresszív rock egyik legjelentősebb együttesétől, a Yestől a Close to the Edge, valamint a Relayer című korongokat. Hozzáteszem, hogy valószínűleg ez a két legritkább lemezük, hiszen Londonban sem találtam rájuk. De sebaj, az orosz traktor látványa részben kielégített, csak sajnos nem szólt sem a Kalinka, sem pedig a Katyuska.

Jelenleg a magyarországi Subscribe zenekar koncertjére készülök, mert őket szeretem, majd a Kumm előadását is megnézem, később pedig a Ska-P nagyszínpadi koncertjéről sem szeretnék lemaradni.

Azon gondolkodom, hogy a Miért-sátorban megrendezésre kerülő csocsóbajnokságra is be kellene nevezzek, viszont nincs párom, társ nélkül – Bobby ugyanis egyrészt nem is tud, másrészt pedig nem is szeret – nehéz lesz.

Most el kell mennem megnézni a Liszt Ferenc zongorát az Insomnia teraszán, később jelentkezem. Sziasztok.