Újabb három csanálosi szülő íratta gyermekét a 2012-2013-as tanévben nagykárolyi iskolába, veszélyeztetve ezzel a helyi iskola működését. Ludescher János a csanálosi iskola igazgatója azonban minden tőle telhetőt megtesz a tanintézmény megmaradásáért.

Az utóbbi években megindult egy migráció Csanálosról, melynek során több helyi szülő nagykárolyi iskolákba íratta gyermekét. Az elején ugyan ez nem okozott komolyabb gondot a helyi tanintézménynek, ám a gyermeklétszám folyamatos csökkenésével az iskola mára oda jutott, hogy csupán 68 gyermeket (38 alsó, 30 felső tagozatos tanuló) foglalkoztat beleértve a nulladik osztályt is. Amennyiben ez a tendencia tovább növekedik, évek kérdése mikor kerülhet lakat az iskolára, amelyet tavaly neveztek el a Csanáloson született Ft. Tempfli József nyugalmazott püspökről.

A helyzet idén fajult el, amikor további három szülő kérelmezte gyermekeik átíratását a Nagykárolyi 3-as Számú Általános Iskolába. Az első hivatalos kérelem augusztusban, a másik kettő pedig szeptemberben érkezett az iskola vezetőtanácsához. A vezetőtanács mindhárom kérelmet kielemezte, azonban egyikük sem került jóváhagyásra, egyrészt azért, mert a tanügyminisztérium által kibocsátott, az iskolák szervezését és működését szabályozó rendszabályzat 132. cikkelye szerint a tanulók áthelyezése egyik iskolából a másikba, a két iskola közös beleegyezésével történik meg, vagyis a vezetőtanácsok jóváhagyásával, másrészt pedig a csanálosi tanintézmény belső rendszabályzatának 24. cikkelye kimondja, hogy egy tanuló átíratása egy másik iskolába csak különleges esetekben történhet meg, a vezetőtanács jóváhagyása által.

Ludescher János, a Tempfli József Általános Iskola igazgatója szerint amennyiben az említett tanulók elmennének az iskolából, a következő tanévben egy V., illetve egy VII.-VIII. összevont osztály működne az intézményben, ahol jelenleg az ötödik osztályon kívül mindhárom felső tagozatos osztály, ha minimális létszámmal is, de külön működik. „Nem engedhetjük meg, hogy eltávozzanak tanulóink, hiszen hátrányos helyzetbe kerülnének azok, akik hűségesek iskolájukhoz. Ráadásul a csökkent óraszám miatt nem tudnánk biztosítani azt, hogy minden tantárgyat szaktanár tanítson – nyilatkozta az igazgató. A következő lépés elméletileg az lenne, hogy megszűnnének a felső, majd az alsó tagozatos osztályok, ezzel pedig az iskola működése is. Mi, az oktatási intézmény tantestülete harcolni fogunk az iskola megmaradásáért. Ennyivel tartozunk iskolánknak és a nekünk bizalmat szavazó csanálosi szülőknek. Ha a tanfelügyelőség úgy gondolja, hogy nem végzem jól a munkámat, váltson le igazgatói funkciómból. Én nem fogok hozzájárulni aláírásommal az iskola megszüntetéséhez, és azt sem engedhetem meg, hogy hátrányos helyzetbe kerüljenek iskolánk tanulói, továbbá beiskolázatlan maradjon több roma és hátrányos helyzetben élő gyermek. Mert szüleiknek nem lesz pénzük, hogy más iskolába utaztassák gyermekeiket” – folytatta Ludescher János.

„A csanálosi szülők, akik nagykárolyi iskolákba íratják gyermekeiket, meg kell értsék, hogy ezen a helyzeten csak ők tudnak változtatni. Nem biztos, hogy egy csanálosi gyermeknek előnyére válna az a „szabadság”, amelyet városban fog tapasztalni. Jól át kell gondolják döntéseiket, ne csak akkor ébredjenek fel, amikor már nem lesz iskola Csanáloson. Régebben közel háromszáz gyermek tanult az iskolában, jelenleg ez a létszám 68-ra csökkent és sajnos az óvodákban is hasonló a

helyzet. A tantestület tagjai egyszerűen nem tudják felfogni, hogy miért történik mindez. Pedig az oktatók nagy többsége még fizetetlen plusz órákat is vállal, annak érdekében, hogy minél jobban felkészítsék a gyerekeket” – vélekedett Czier Attila, az iskolai vezetőtanács tagja. „Mindezek ellenére az óvoda és az iskola is meg tudna maradni, mivel a tanerő és a felszereltség is átlagon felüli, csupán a szülők megértésére van szükség” – tette hozzá a tanácstag.

Csanáloson már 1718-ban megindult az iskolai oktatás és az iskolaigazgató reméli, hogy tovább folytatódik. „Iskolánkból mindig is jól nevelt, becsületes, és nem utolsósorban felkészült diákok kerültek ki, a gimnáziumi tanárok visszajelzései is pozitívak voltak – tette hozzá Ludescher János. A jövő valóban az iskola falai közé van elrejtve. Annak a településnek pedig nincs jövője, amelynek nincs iskolája. Egy község iskola nélkül olyan, mint a test lélek nélkül.”

ifj. Deák Endre