Huszonöt bormintát neveztek be az erdődi borkészítők a szombaton megrendezett borversenyre, ezekből hat arany-, tíz ezüst-, öt pedig bronzérmes lett. Legjobbak a vörös borok voltak, a zsűri pedig ezúttal is jótanácsokkal látta el a jelenlévőket.

A Szatmári Hegyközség Egyesület és az Erdődi Petőfi Kör szervezésében rendeztek borversenyt szombaton az Erdődi Hegyközség borászai számára. A versenyre huszonöt bormintával neveztek be, ezekből hat arany-, tíz ezüst-, öt pedig bronzérmet kapott, négy borminta nem kapott minősítést. A Bencze Zoltánból, Serli Csillából és Umhauser Valériából álló zsűri pontszámai alapján a vörösborok kategóriájában arany minősítést kapott Bányai Zoltán két bormintával (vegyes és pinot noir), a Vlad pincészet (syrha) és Ritli János (merlot és cabernet házasítás). A fehérborok kategóriájában Bányai Zoltán (vegyes), Nuszer György (vegyes) és a Vlad pincészet (sauvignon blanc).

A zsűri azt tapasztalta, hogy lényegesen javulnak az erdődi borok.

Serli Csillát az lepte meg, hogy kiválóak voltak a vörösborok. Ahhoz képest, hogy 2010-es évjáratú borokról van szó, hozták a fajtajellegeket. Az erdődi talaj nagyon megfelel a vörös szőlők termesztéséhez. A fehérborok között három olyan minta volt, amelyik nem érte el azt a szintet, ami felzárkóztatta volna a többihez. A gazdák nagy része még mindig elköveti azt a hibát, hogy nem töltik fel a tárolóedényeket — erről nehéz leszoktatni őket. Volt két borminta, amelyik ecetes volt. Ez legtöbbször amiatt van, hogy miután nagyobb mennyiségű bort vesznek ki a tárolóedényekből, azokat nem töltik fel. Ezeknek a gazdáknak érezniük kellene, hogy ezek a borok nem jók, de Serli Csilla egy Kolozsvár mellett megrendezett borversenyen azt tapasztalta, hogy húsz bormintából mind a húsz egeres volt. Azok a borosgazdák azt a bort szerették, ahhoz voltak hozzászokva. Serli Csilla hangsúlyozta, hogy a borászatban a legfontosabb a higiénia. Aki nem tartja be a higiéniai szabályokat, az elrontja a bort.

Bencze Zoltán hozzáfűzte, hogy egy kisgazdának többféle méretű edénye kell hogy legyen, és ahogy fogy a bor, úgy tegye azt át kisebb edényekbe. Egy másik dolog, amire nagyon oda kell figyelmi — mert ott dől el minden —, az a szüret. Ha a szüret nincs jól időzítve, az nagyon meglátszik a bor minőségén. A jó bor minőségét a cukor- és a savtartalom aránya határozza meg. Van olyan borosgazda, aki kétszer szüretel. Először leszedi a szőlő egy részét, hogy meglegyen a sav, utána leszedi az érett szőlőt, aminek megvan a cukortartalma.

Serli Csilla kiemelte, hogy amikor a gazda elkezdi a szüretet, tudnia kell, hogy milyen bort akar készíteni. Például aki rozét akar készíteni, annak kell legyen pinot noirja és merlot-ja. A pinot noirt nem szedheti le huszonötös cukortartalommal, mert akkor nem lesz savtartalma. A rozénak nem lehet magasabb az alkoholtartalma tizenkét százaléknál, de nem lehet kevesebb, mint tizenegy százalék. Az utóbbi években nagyon divatos lett a rozé. Ezt a borfajtát kétféleképpen lehet készíteni. Az egyik az, hogy a vörösbort keverik fehérborral, a másik — és ez az igazi —, amikor a fekete szőlőt szüret után azonnal ledarálják és nem kerülnek bele teljesen a színező anyagok.

Bencze Zoltán hozzátette, hogy nagyon sokan azzal hibázzák el a szüretet, hogy harminc fokban szüretelnek, ledarálják a forró szőlőt, az pedig azonnal elkezd forrni. A szőlőt le kell hűteni, és mielőbb el kell távolítani a mustot a gerezdektől, hogy a kártevők ne fertőzzék meg a mustot.

Serli Csilla arról is beszélt, hogy az utóbbi időszakban nagyon kedveltek a gyümölcsös borok. Ezeknek nem lehet magas az alkoholtartalmuk. Akik a testesebb borokat szeretik, azok hagyják, hogy magasabb legyen a must cukortartalma, ami forrás után magasabb alkoholtartalmat eredményez.

Bencze Zoltán azt tartja egy másik nagy hibának, hogy sokan a rothadt cefrére ráteszik a ként. Ezzel a penész bekerül a mustba. Kénezni csak a mustot szabad.

Elek György