Pataki Csaba RMDSZ–es szenátort, az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének elnöke a szervezet májusban esedékes kongresszusának előkészítéséről, a Szatmár megyei szervezet megújulásának szükségességéről nyilatkozott.

— Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára egy nemrég adott interjújában bejelentette, hogy az RMDSZ májusban esedékes kongresszusán új alapokra kell helyezni az építkezést. A kongresszuson új politikai programot fognak kidolgozni, mert az érdekvédelmi szervezet 2003–ban kitűzött céljainak nagy része már megvalósult. Az új program kidolgozásához milyen javaslatokat fogalmaz meg a Szatmár megyei szervezet?

— Olyan kérdésekkel fog foglalkozni ez a kongresszus, mint a szerkezeti átalakítás, a politikai program megújítása. Hangsúlyozottabban kell figyelni azokra a dolgokra, ami az Európa Unión belül is kihegyeződött, ugyanis nemzetközi szinten elindult egy nagyon folyamat, a kisebbségek együtt akarják jogszabállyal biztosítani az önrendelkezési jogukat. Ezt akár autonómiának is nevezhetjük, de az a lényeg, hogy minden kisebbség maga döntsön a jogairól. Ezek az elképzelések be kell kerüljenek az RMDSZ országos és a megyei programjába. A kongresszus előtt minden megyében lesznek közgyűlések, amelyeken megválasztják a kongresszusi küldötteket és a megyei szervezet kongresszusi témajavaslatokat dolgoz ki. Véleményem szerint a központi RMDSZ nyitott olyan irányba, hogy a döntéshozó fórumokon belül ne csak székelyföldi emberek jussanak pozíciókhoz, hanem partiumiak is.

— Milyennek képzeli el, és hogyan fog működni a befogadó RMDSZ?

— A továbbiakban Szatmár megyében is el fog kezdődni egy tisztújítási folyamat, ami körzeti szintig is le fog menni. A Szatmár megyei szervezet folyamatos megújuláson megy keresztül: több községi szervezetnél az elmúlt évben volt tisztújítás, ezeken a helyeken nem kötelező. Fontos tudni, hogy minden alapszervezet a saját alapszabályzata szerint végzi a tisztújítást.

— Kovács Péter szerint azért, mert bizonyos körzetekben a jelöltek mandátumhoz jutottak, még nem biztos, hogy az a szervezet erős. Ott, ahol a jelölt mandátumhoz jutott, de kevesebben mentek el szavazni, az a szervezet gyengült. Szatmár megyében vannak–e gyengülő szervezetek, és van–e elképzelés ezek megerősítésére?

— Szatmár megyében az eredményekkel elégedettek lehetünk, de van mit javítani. Le kell menni a tagságig ahhoz, hogy tudjuk érzékelni a napi gondokat. Ehhez pedig időre van szükség, nem lehet rövid időn belül mindenhova eljutni. Ahhoz, hogy érezzük a magyar lakosság igényeit, sokkal aktívabb szervezeti élet kell. A városi tanácsosok szervezik a fogadóórákat, ugyanezt meg kell tegyék a megyei tanácsosok is, de tartanak majd fogadóórákat a körzeti elnökök is. Terveink szerint minden nap más-más témakörben lesznek megbeszélések az RMDSZ–székházban. Ez nem politika lesz, hanem közösségszervezés. Az RMDSZ arra kell jobban odafigyeljen, hogy a saját közösségéhez sokkal közelebb kerüljön és együtt gondolkodjon a tagsággal. Szatmár megyében nagyon sok olyan ember közeledik az RMDSZ–hez, akik eddig távolmaradtak. Sokkal jobb családon belül rendezni a problémákat, mint azokat kivinni az utcára vagy a sajtóba. Mindenkinek, minden építeni akaró embernek helye van a szervezetben. Vannak romboló beállítottságú emberek, de ezek rombolnak függetlenül attól, hogy kívül vagy belül vannak.

— Szükség van a körzeti elnökök fiatalításra, de ezeket nem mindig könnyű pótolni, hiszen nem sok olyan fiatal van, akik önkéntesen végeznek szervezői munkát. Mi a helyzet ezen a téren Szatmár megye városaiban és községeiben?

— Nálunk nagyjából egyensúlyban vannak az idősek és fiatalok. A megyei alelnöki tisztségben is azért jó az a döntés, hogy Riedl Rudolf lett a jelölt, mert ezzel az idősebb generáció is érezheti, hogy nem kiszorítósdi játék folyik, hanem annak függvényében, hogy mit követel meg a szervezet érdeke, egyformán van szükség fiatalokra és idősebbekre. Az, hogy kit mi motivál a munkára, az minden esetben más. Nem lehet általánosítani, hogy a fiatal vagy az idősebb dolgozik többet a szervezet érdekében. A nyitás azok irányába érvényes, akik akarnak tenni valamit. Az észt osztani lehet kívülről–belülről, én mindig azokat az embereket kedveltem, akik felfedeztek egy problémát és jöttek a megoldási javaslatokkal. Ha a szervezet reálisnak tartja a megoldási javaslatot, akkor a kezdeményező mellé áll. Egyedül senki sem boldogulhat, ez csapatjáték. A családban is, ha valaki külön utakra tér, az a család megmaradását veszélyezteti. Javítani kell a kommunikáción az idősebbek és a fiatalabbak között. Én személy szerint nem félek sem az idősektől, sem a fiataloktól, nagyon jó ha mindenki mögött van két–három hasonló vagy jobb kapacitású ember, hogy egy helyet, ha szükség van rá, bármikor két–három ember is el tudjon foglalni. Kell egy zászlóvivő, egy zászlót nem tarthat tíz ember, de a zászlóvivő mögött egy nagyon erős csapat kell legyen. Egy jó zászlóvivő örül annak, ha egy jó csapat van mögötte.

— Folyamatban van a tavalyi választások kiértékelése. Hogyan értékeli az eredményeket a megyei vezetés?

— Még nem tudom megmondani, mert nincs minden településen befejezve a kiértékelés. Szatmár megyében nincs akkora különbség a 2008-as és a 2012–es választási évek eredményei között. Amennyivel kevesebben mentek el szavazni a legutóbbi parlamenti választáskor, az egyenlő a természetes fogyással. Ha arányaiban veszem a lakosságot 2008–ban és 2012–ben, akkor a leadott szavazatok száma hasonló. A parlamenti választásokon mindig kisebb a részvétel, a helyhatósági választásokon ismerik a jelölteket, akár polgármesterjelöltről, akár tanácsosjelöltekről van szó.

— Szatmár megyében dúl a nacionalizmus, a populizmus, a háttérbe szorítás és a félreállítás. Milyen eszközök vannak ezek megakadályozására?

— A politikai küzdelmeken túl országosan is lehet tapasztalni, akár parlamenti, akár megyei, akár települési szinten is, hogy egyesek kinyitották a nacionalizmus palackját a helyhatósági választások előtt, ezt nagyon nehéz visszafogni. Én nagyon remélem, nem fogunk eljutni oda, mint Bulgáriában, ahol életveszélyesen megfenyegették a török kisebbség vezetőjét azért, mert ott is a nacionalista hangvételek kerültek előtérbe. Én úgy tapasztalom, hogy az országos vezetők kezdenek kijózanodni. A kisebbségvédelmi államtitkári tisztségre az RMDSZ tett javaslatot, a tanügynél is hasonló a helyzet, Eckstein–Kovács Péter nem lett a nép ügyvédje, de az intézménybe bekerült egy RMDSZ–es magyar. Ez nem azt jelenti, hogy kormányon vagyunk, ez azt jelenti, hogy a kormányzó párt gesztusokat tesz, hogy normalizálódjon a helyzet. Szatmár megyében is elkezdődtek a tárgyalások az USL–vel, hogy az RMDSZ megtarthassa az egyik alelnöki széket a Szatmár Megyei Tanácsban. A tárgyalópartnerrel is úgy kell leülni, hogy megtaláljuk a középutat. Ők is azt nézik, hogy mi nekik a jó abban, hogy megállapodást kötnek a magyarokkal. Nekik az a jó, ha együttműködnek velünk, hogy egy sokkal élhetőbb környezetet tudnak teremteni, sokkal normálisabb a kommunikáció a két közösség között. Kezd felnőni egy olyan generáció, akik vagy magyar vagy román iskolába járnak. Régebben minden iskolába voltak magyar és román osztályok. Most a magyar és a román gyerekek nem találkoznak. Most egyre több olyan ember van, akik nem ismerik egymás nyelvét. A nyolcvanas években még bármit írhattak a történelemkönyvek, a román gyerekek látták, hogy a magyar az, aminek feltüntetik, hanem játszópajtások. Az egymás jobb megismerése lenne a nacionalizmus fékezésének az eszköze.

Elek György