Természetesen zenével, népdalokkal és -feldolgozásokkal, szavalattal és dr. Csendes László hegedűművész, zeneelméleti professzor érdekes előadásával emlékeztek Bartók Béla születésnapjára.

Bartók Béla — csodagyerek, a XX. század egyik legnagyobb zeneszerzője, zongoraművész, népzenekutató és a közép-európai népzene nagy gyűjtője, zseniális művész és zseniális ember — 1881. március 25-én született Nagyszentmiklóson. Születésének évfordulója alkalmából március 25-én, szombaton ünnepi műsorral tisztelgett névadója előtt a szatmárnémeti Bartók Béla Hagyományőrző Kulturális Egyesület a művészeti iskola dísztermében. „Hét éve ünnepeljük-emlékezünk névadónk születésnapjára, s ez idő alatt igyekeztem jobbnál jobb művészeket, előadókat meghívni a jeles alkalomra. Nem történt ez másként most sem” — köszöntötte a szép számban egybegyűlteket Bertók Béla egyesületi elnök, átadva a szót a kedves meghívottnak, a romániai komolyzenei élet egyik fontos személyiségének, dr. Csendes László hegedűművésznek, a bukaresti zeneegyetem zeneelméleti professzorának. Aki rögtön üdvözlésként Bartók Medvetáncát adta elő, majd lebilincselően érdekes előadás során beszélt az újrafogalmazó, újraértékelő alkotó konnektivitásról, a lokális hagyományok utáni érdeklődésről, a komoly dolgokat játékossá tevő gamificationről, arról, hogy napjainkban, az azonnali elévülés korában (hiszen egy hír jóformán még napvilágot sem látott, máris múltnak számít) hogyan is viszonyulhatunk Bartók időtálló esztétikai élményt nyújtó műveihez — egyáltalán miért olyan rendkívüli személyiség Bartók Béla, és miért volt, van olyan fantasztikus hatása a világzenére. „Talán azért, mert Bartók az alapvető dolgokig, a gyökerekig megy vissza, nem marad a felszínen, hanem az emberi ösztönök mélységéig leás, átjárhatóvá és átláthatóvá téve a párhuzamos világokat” — fogalmazott Csendes László, példaként a Cantata Profanát és Andante Religiosót említve, és A kékszakállú herceg várából az ötödik ajtó előtt álló Judit kérdéseit eldúdolva. A professzor egyébként előadása alatt nem egyszer fakadt dalra, ült le a zongora elé egy-egy dallammal aláfestve mondanivalóját és játszott Kovács Emőkével közösen Bartók-duót — melynek során bebizonyították azt is: a hegedű megszólaltatásához nem feltétlenül van szükség a vonóra. Ezt követően Örmény Márk, Farkas Annabella és Gáti Gábor az 1930-ban megírt — pontosabban Bartók által lefordított román vadászkolinda — Cantata Profana alapszövegét szavalta el érdekes kánonszerűen, majd Ambrus Szolomájer Erich és Cosmin Popa ült a zongorához, részleteket adva elő Bartók gyermeksorozatából, végül pedig az egyesület kórusa nyújtotta át népdalokból, népdalfeldolgozásokból és a Bolyongás kórusmű részleteiből álló zenei csokrát — a különleges ünnepi műsor pedig különlegesen is zárult: Csendes professzor úr a dísztermet körbejárva szólaltatott meg különböző hangszereket.