A koronavírus-járvány és a fertőzés terjedésének csökkentése érdekében bevezetett óvintézkedések igencsak megnehezítették a zenészek életét is. Orbán István, a szatmárnémeti Dinu Lipatti Állami Filharmónia zenekarának mélyhegedűse a kialakult helyzet kapcsán elmondta, hogy a jelenlegi helyzet gyökerestől megváltoztatta a munkájukat, mivel pont a leglényegesebb elemeit vette el, vagyis az együtt zenélés örömét, valamint a közönség jelenlétét és megtisztelő tapsát. „De ennek ellenére nem állt le az élet, hiszen az egyik oldala a zenészi hivatásnak, az egyéni gyakorlás megmaradt. Így mindenki a saját otthonában folytatta a gyakorlást, és készültünk a jövőbeli koncertekre.

A május 15-ei lazítások esélyt adtak a szimfonikus zenészeknek, hogy bár szigorú óvintézkedések mellett, de ismét közönség elé állhassanak. „Örömünkre szolgált az a hír, hogy maximum négyszemélyes együttesekben újra felléphetünk május 15-től. A filharmónia vezetősége kapott is az alkalmon, és rendszeresen tart kiskoncerteket a múzeum épületében” — mondta István.

Orbán István a zene és a zenélés örömét egy másik, egy egyre nagyobb népszerűségnek örvendő foglalkozásban is kamatoztatja. Az utóbbi években ceremóniamesterként is tevékenykedik.

„Tulajdonképpen furcsa módon ennek is a zene és a zenélés a gyökere. Én mindig is szerettem a zenét és a jó hangulatot, egyetemista koromban elvégeztem a hangtechnika szakot is, és az hozta magával a vonzódást a hangosítás felé. Így volt felszerelésem, és egy adott pillanatban egy barátom azt kérdezte: „István, te zenész vagy, és van hangosításod is, nem zenélnél te az esküvőmön?” Elvállaltam, és mivel tudta, hogy szoktam tömeg előtt beszélni és játékokat vezetni programszervezőként és trénerként, rögtön hozzátette: ha már ott vagy, és vicces vagy, nem konferálnád fel amit kell, olyan istvánosan? Elkezdtem kutatni, olvasgatni, videókat nézni, hogy milyen egy jó ceremóniamester, és valahogy éreztem, hogy ezt szeretném csinálni, mert szeretek emberek között lenni, szeretem a jó hangulatot, a viccet, de legfőképpen tudni, hogy a fiatal párnak nyugodtabbá és szebbé tehettem az élete egyik legszebb napját” — mesélte arról, hogyan is indult az egész.

„A ceremóniamester az esküvő házigazdája, ő a hangulatfelelős, de közben műsorvezető, irányító, problémamegoldó, más szóval aznap a pár legjobb barátja. A ceremóniamester tudatában van, hogy az esküvőn nem ő, hanem az ifjú pár a főszereplő. A ceremóniamester könnyed-humoros, standupos, de bármikor háttérbe tud vonulni, és hagyja a történéseket hömpölyögni tovább. Az öltözete modern, rímek nélkül beszél, és csak akkor avatkozik be, amikor a hangulat vagy a szituáció megkívánja. Ezeken kívül a ceremóniamester minden szolgáltatóval szorosan összedolgozik, és minden vendéget informál, 'információs központként' működik. A fiatal párral együtt megírt forgatókönyv szerint vezeti le az eseményeket, és nem ragaszkodik foggal-körömmel ahhoz, hogy szerepeljen, például ha önmagától is remek a hangulat, akkor nem erőlteti rá a vendégekre a játékokat” — sorolta azt, hogy mit is csinál pontosan egy ceremóniamester, és minek köszönhető a népszerűsége.

Elmondta, hogy az általa kínált csomag része az is, hogy a szerződés megkötésétől a nagy napig folyamatosan rendelkezésére áll a fiatal párnak. „Van pár, akikkel négyszer-ötször is leülök beszélgetni, és tanácsot adok nekik mindenben, amiben elakadnak. A nagy napon pedig végigkísérem őket minden helyszínen, hiszen a mai ember már nem feltétlenül tudja, hogy például a templomnál mik a szokások, ki mikor indul, hova ül stb. Gyakorlatilag a fiatal pár aznap csak egymással és a vendégekkel kell foglalkozzon, én minden szervezői és technikai problémát megoldok. Ezek hallatán sokan azt gondolják, hogy akkor ez olyan, mintha a ceremóniamester csak egy modern vőfély lenne. És hogy miben más a hagyományos vőfély? A hagyományos vőfély népi viseletben jelenik meg, rímekben beszél, a lakodalomban a fogásokat is rímekkel 'harangozza be', népies játékokat játszik. Vidéken szerintem nagyon fontos szerepet tölt be, ahol a hagyományhoz való ragaszkodás nagyon erős. Tulajdonképpen a vőfély és a ceremóniamester a háznál betöltött szerepében van hasonlóság, mert mi, ceremóniamesterek is, ha a helyzet úgy kívánja, a házaknál versekkel búcsúztatjuk a vőlegényt és a menyasszonyt” — magyarázta a ceremóniamester.

„Szerintem ez a szakma egyre nagyobb népszerűségnek örvend, mivel az emberek egyre elfoglaltabbak, sok a mindennapi rohanás, ami a nagy napon egyre csak fokozódik. Sokan külföldön laknak, és talán a szokásokat sem tudják már, így nagyon fontos 'kelléknek' tartják, hogy legyen egy ember, aki az egész nap terhét leveszi a vállukról” — összegzett a ceremóniamester.

Kallós András