Szamoskrassón a szombat esti batyus nőnapi egyházi bálra nagyon sokan elmentek a község településeiről, hogy néhány órát együtt töltsenek és megbeszéljék közös dolgaikat. Az estet a gyerekek műsora tette színesebbé és hangulatosabbá.

Szombat este a szamoskrassói kultúrotthonban tartott nőnapi bált a Szamoskrassói Református Egyházközség presbitériuma. Az egyházközség minden tavaszon tart egyházi bált — mesélte Sipos László lelkipásztor, miközben arra várakoztunk, hogy gyülekezzenek a vendégek. Kezdetben azt remélték, hogy a bál jövedelméből kifizetnek valamit az egyházközség költségeiből, de később úgy látták, ahhoz, hogy igazi jó hangulatot teremtsenek, a bevételt vissza kell fordítani a szervezésre. Ma már többnyire az a cél, hogy minél többen összegyűljenek, együtt legyenek és jól érezzék magukat, hiszen egyre ritkábban adódik alkalom arra, hogy a falu lakói együtt kapcsolódjanak ki, félretegyék a mindennapok problémáit. Éppen ezért a bálba nem csak az egyháztagok jöttek el, hanem más egyházfelekezet tagjai és a községhez tartozó más települések lakói is.

Gyerekműsor

Miután megtelt a kultúrotthon, Sipos László köszöntötte a résztvevőket, majd a Bem József Általános Iskola tanulói — Paku Fazakas Éva, Radványi Margit és Polner Andrea tanítónők irányításával — hangulatos hagyományőrző műsort mutattak be a közönségnek. A kicsik versekkel köszöntötték az édesanyákat, a nagymamákat és minden nőt, akikre az utóbbi napokban talán mindenki jobban figyelt. Radványi tanító néni az édesanyák szerepére hívta fel a figyelmet, rámutatott arra, hogy a gyermeknevelés nagyon sok fáradtsággal jár, de ennek a fáradtságnak mindenképpen megvan az eredménye. Paku Fazakas Éva másodikosai egy lakodalmast adtak elő, felidézve a régi szokásokat, amelyeknek Szamoskrassón valaha nagy hagyományai voltak, Polner Andrea pedig néptáncot tanított be tanítványainak, olyan lépéseket, amelyeket már szintén csak a színpadon láthatunk, de öröm volt látni, hogy a gyermekeknek még a vérükben van a ritmus, a népi hagyomány továbbőrzésében lehet rájuk alapozni.

Hogyan tovább?

Batyus bál lévén közben az asztalokra felkerült a pálinka, a bor, a sör és a harapnivaló. A kisebb–nagyobb csoportok hamar kialakultak, szó–szót váltott és ki–ki hamar megtalálta a beszédtémáját. Felvetődött az iskola elnevezése körül kialakult „műbalhé” is. Nem ijedtek meg a szamoskrassóiak, de elvárták volna, hogy valaki a magyarság képviselői közül kiálljon mellettük. Szóba került a napi politika, ami nem kiutat mutat az alagútból, hanem még mélyebb üregeket rejteget számukra. És jött a sajátos szamoskrassói téma, a hogyan tovább? Szamoskrassón több mint hatvan agglegény van — van olyan család, ahol már három —, akikről idős édesanyjuk gondoskodik — nem tudni meddig. Legtöbbjüknek van egy kis földjük, van néhány állatuk, de csak annyit dolgoznak, hogy biztosítva legyen számukra a megélhetés. A föld nagyobb részét megműveletlenül hagyják, az életszínvonal csökken, a legapróbb reménye sem látszik felcsillanni annak, hogy lesz kitörés ebből a vegetatív életmódból, életstílusból. Az értelmesebb szamoskrassóiak éppen ezért a színpadon szereplő fiatalokban látják a jövőt. Számukra kell egészséges életkörülményeket teremteni. Ebben segít az egyház és az iskola, és erre kell helyezzék a hangsúlyt a szülők. A gyerekek miután elfogyasztották a tortát, átadták a helyet az időseknek, akik hajnalig folytatták a szórakozást, a beszélgetést.

Elek György