Tegnap megalakulásának tizenötödik évfordulóját ünnepelte a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Kara szatmárnémeti kihelyezett tagozata. A megnyitó után előadások hangzottak el, majd a résztvevők műhelymunkákon vettek részt.

Végh Balázs Béla, az intézmény vezető tanára köszöntőjében elmondta, hogy vannak olyan tanintézmények, amelyek már az ötvenedik vagy századik évfordulóhoz is eljutottak, a szatmáriak számára ennek a tizenöt évnek a küzdelme viszont száz évvel is felér. Hogy valóban mit jelent ez a tizenöt év, azt bizonyítja az a sok végzős, aki itt szerzett diplomát, akik közül sokan a megyében tanítanak, mások a világ számos más helyén végzik küldetésszerű munkájukat. A mai tanítóképzés sok-sok kihívással jár: a hagyományos oktatást össze kell hangolni a modern módszerekkel. A mai pedagógusok állandó versenyhelyzetben vannak — önmagukkal és a világgal. Naponta meg kell újulni ahhoz, hogy eleget tudjanak tenni az elvárásoknak. A megnyitóünnepséget az Aurel Popp Zene- és Képzőművészeti Líceum kisiskolásainak (Nikita Sulyok Viktória, Miklovics Anna Pálma és Kétte Tímea) verses-énekes műsora tette színesebbé.

A pedagógusi hivatásról

Demény Piroska a kolozsvári Pszichológia és Neveléstudományok Kar keretében működő Pedagógia és Alkalmazott Didaktika Intézet vezetője beszédében hangsúlyozta:„Ha a fenntartó, a BBTE képviselőjeként a 15 éves szatmári kirendeltségre gondolok, akkor az első érzés, ami eltölt, az a büszkeség. Büszkeség azért, mert a folyamatos változások kereszttüzében Szatmárnémetiben minőségi munka folyik, komoly szaktudományos tevékenység, s ugyanakkor a gyakorlati oktatás minőségi megvalósulása. Bízom benne, hogy a közeljövőben a változások kiteljesednek, és mindannyian azt érezhetjük: a tanító és oktatásképzés is a felsőoktatás szerves része. Ma már elmondhatjuk, hogy az óvó- és tanítóképzés nem csak jogilag, szervezetileg, hanem belső szakmai kultúráját, értékorientációját és eredményeit tekintve is szerves része a felsőfokú oktatásnak. A nálunk végzett hallgatók az oktatási folyamat legszebb, leghatásosabb szakaszának mentorai leszünk. Mert mi lehetne felemelőbb és szentebb hivatás, mint kézen fogni sok aprócska gyermeket és elindítani őket a megismerés, az örök kíváncsiság, a tanulás és a tudás útján. De aki erre a hivatásra szánja el magát, azt is tudnia kell, hogy a pedagógusi lét örök tanulást, nyitottságot, kutatást és a szakmában való állandó tájékozottságot feltételez. Mert a kisgyermekekkel csak alapos és hiteles tudással, igényes éberséggel és nagy szeretettel lehet és szabd foglalkozni. Ez sajátos szemléletet és lelkületet feltételez. Hiszem, hogy azok a hallgatók, akik a szatmári kirendeltségen tanulnak, felismerik a vállalt hivatás felelősségét, és az itt eltöltött évek alatt sikerült olyan óriássá növekedniük, akik képesek lesznek lekuporodni a kíváncsi gyerekekhez.”

Fűzfa Balázs irodalomtörténész, a szombathelyi székhelyű Nyugat-Magyarország Egyetem docense meghívottként szintén üdvözölte a jelenlévőket, mint mondta nem igazán van olyan ember, aki ne emlékezne első tanító nénijére vagy tanító bácsijára. Ezért fontos, hogy jó tanítók nevelkedjenek a tanítóképzőben, hogy majd nagyon sok gyerek szívesen emlékezzen vissza rájuk. Köszöntőt mondott még Jenei Teréz, a nyíregyházi tanítóképző főiskola részéről, illetve a mátészalkai Fülöp István, a Reformátusokért Közhasznú Egyesület elnöke. Miután Bura László bemutatta a Látlelet – téridőben című kötetét, az erre alkalomra készített ünnepi tortán is meggyújtották a tűzijátékot. Délután a résztvevők csoportos foglalkozásokon vettek részt és előadásokat hallgattak.

Elek György